Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. [antikvár]

Szerkesztői előszó „Ötvi'nh^U." NegyveníHöclik évforclulójáni emlékezünk ebben az esztendőben, mégis sokan úgy gondolják: korai niég^ foglalkozni vele. Mi, a kötet készítői inkább úgy véljük; korai még értékelni '56-ot. Amit most az Olvasóknak nyújtunk, egy bőséges dokumentum-gyűjtemény, válogatás a forradalom Nógrád megyei forrásaiból. A majd fél évszázada tcir-ténteket maguk a dokumentumok „mesélik el", rendkívüli változatosságuk az események sokszínűségéről tanúskodik. Mitiden falunak, városnak megvan a saját „ötvenhata". Ez a sokakban megérlelődött gondolat most valóban szilárd alapokat kap, élesen megmutatkozik város és falu, ipari, bánya- és mezőgazdasági vidékek forradalmának különbözősége. A „felszabadulást" követő, tizenkét esztendőn át tartó léleknyomorítás után törtek felszínre az indulatok - hol így, hol úgy. A forradalom egynéhány napját, momentumát, a háttérben meghúzódó, ám figyelmen kívül korántsem hagyható gazdasági, társadalmi sajátosságokat a források olykor nem engedik láttatni. Ezek sem vesznek azonban homályba: az okmánytárat egy alapos, a helyi forradalom összefüggéseit, a pártszerveződéseket, a fegyveres testületek forradalomlioz való viszonyulását is bemutató tanulmánykötet vezeti be. Ezzel igyekszünk pótolni a félezernyi eredeti dokumentum által összeálló kép hiányos részeit, fehér foltjait. Ha nem is túl élvezetes minden egyes dokumentum önmagában, összességük egy eddig legfeljebb csak sejtett nógrádi ötvenhatot tár elénk, napról napra, faluról falura, üzemről üzemre - emberről emberre. A forrásoknak számos típusát használtuk fel köteteinkliez: A forradalmi tanácsok, bizottságok, munkástanácsok jegyzőkönyveket vezetlek rendszeresen vagy rendszertelenül megtartott üléseikről. Olykor csak fonto-sabb határozataikat, követeléseiket tartották érdemesnek megörökíteni, esetenként a gyűlésekről beszámolókat, feljegyzéseket is készítettek. Hivatalos leveleik leggyakrabban felmondó- vagy megbízólevelek, melyek mellell természetesen magánjellegű, sőt kifejezetten baráti levelek is előfordulnak. A zűrzavaros időkben megszorultak számára önzetlenül összegyűjtött élelmiszerek, valamint az ideiglenesen gazdát cserélő vagy éppen elkobzott fegyverek útját átvételi elismervények tanúsítják. Közlemények, felhívások, sőlparancsok maradtak fenn a „másik oldal" (a szerx'ező-dő MSZMP, a Kádárhoz hű szervek, a rendőrsé[^ a szovjet városparancsnokcik) ténykedésének bizonyítékául, s természetesen nem hiányozhatnak az eg>'kori falragaszok, a hird(>lőoszlop()kal, utcák kövét borító röplapok, röpiratok sem. Néhány kuriózum - titkos rendőri jelentések, a salgótarjáni december 8-ai tragédia, a sortűz után készített helyszíni szemle, a helyi rádióban elhangzó néhány