Az 1956-ot követő megtorlás áldozatai és mártírjai [antikvár]

"tyekvicska Árpád AZ 1956-OT KÖVETŐ MEGTORLÁS ÁLDOZATAI ÉS MÁRTÍRIAI „Kegyetlenül le kell számolni velük Az 1956-os magyar forradalom a kommunizmus totális erkölcsi vereségét jelentette Magyarországon. A hatalommal szemben éppen azok lázadtak fel, akikre vezetői egy évtizeden át hivatkoztak: parasztok, munkások „haladó értelmiségiek", a teljes magyar nép. A szabadságharc kegyetlen leverése és az azt követő megtorlás leplezte le a kelet-európai szocializmusok mibenlétét, józanította ki a nyugati baloldali értelniiség legjobbjait. Érthető tehát, hogy a forradalom bukása után a hatalomra jutó, Kádár János vezette bábkormány már a kezdetekben elszánta magát a véres leszámolásra, noha tagjai, taktikából^ először még azt hangoztatták, hogy „egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett". December első napjaiban azonban már az „ellenforradalom" gyors és határozott felszámolásáról döntöttek. Az MSZMP december i elején megtartott központi bizottsági értekezlete lezárta a párton belüli ideológiai vitákat, ellenforradalomnak bélyegezve az októberi eseményeket. December 4-én pedig, a Katonai Tanács ülésén, a fegyveres erők miniszterének katonai helyettese kiadta a szóbeli parancsot a három budapesti honvéd karhatalmi ezred jelen lévő parancsnokának arra, hogy gyorsan és kegyetlenül „számoljanak le" az „ellenforradalmárokkal". ' Hadtörténeirni Levéltár 102/0S/139. !9S6. december 4.