Bővebb ismertető
Részlet:
Évfordulóra
Te ötvenéves árva iskola
A múzsajárta, dombos Keszthelyen,
Georgikon 'szerényebb kishúga,
Köszöntelek e fényes ünnepen.
Egy csonka emberélet: ötven év,
S akár az emberélet, hányatott;
Hazát szolgáltál, várost és megyét,
S ma sincs sehol nyugalmas otthonod.
Játszottak véled vak hivatalok,
Amíg ápoltad kényes kertedet.
Neked - hányszor? - csak albérlet jutott,
De bőven osztogattad kincsedet.
S hogy évre év jött, s új és új sereg
Indult tovább, tarisznya vállukon,
Falatnyi tartást adtál, korty hitet
Az ínség ellen hosszú útjukon.
Kapudban folyton újabb érkezők,
Mélázni nincs egy kurta pillanat;
Kis kerted mind több fája égbe nőtt,
E félszáz év meg csendben elszaladt.
Jövendőd lesz-e? Bízzunk, hogy igen.
Hisz amit eddig tettél, nem kevés.
Talán a múzsajárta Keszthelyen
Akad becsüs, ki tudja, mennyit érsz.