Az Agrárgazdasági Kutató Intézet huszonöt éve [antikvár]

Nehéz feladatra vállalkozott e kötet szerző-és szerkesztőgárdája akkor,amikor néhány ívnyi terjedelemben a 25 éves Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos számvetését készítette el. Nehéz ez a feladat, mert a jubileumi megemlékezésnek nem csak az Intézet tevékenységében kirajzolódó fő vonásokat kell megragadnia, hanem fel kell vázolnia az általa művelt ágazati gazdaságtan fejlődésének a fő vonulatait is. Természetesen ez a szerény füzet csak megközelítőleg felelhet meg e követelményeknek. Az Intézet tevékenysége igen sokarcúvá vált: a gazdaságpolitika, az állami irányítás, a tervgazdasági és az igazgatási, vállalati gyakorlat igényei egyaránt formálták azt. Ugy véljük, hogy ezt tükrözi beszámolónk is. Félő azonban, hogy a sok szálon futó, gazdag változatosságban folyó munka részletező ismertetése olyan benyomást kelt, mintha csupán részletekbe merülő kutatásokat összegezne Intézetünk. Pedig nem így van. 25 év alatt tudományágunk elméleti apparátusát is sikerült fejlesztenünk, távlatokat is kitűznünk, a fejlődést elősegítő szintéziseket is alkotnunk. Igy volt ez már alapító igazgatónk, Erdei Ferenc idejében is, aki - bár nem volt szándékában, mégis egyre inkább úgy ítélhető - agrárgazdaságtani iskolát teremtett. Az ő vezetése alatt a történetiség és a valóságismeret talaján állva választottuk ki szocialista agrárgazdaságunknak azokat a kulcskérdéseit, melyeket szintetizálva válaszoltunk meg. A koncentráció és a specializáció, a belterjesség, a termelési körzetek, az önköltség, az üzemi szervezet és az üzemvezetés alapkérdéseinek megoldásában így jutottunk tisztes eredményekre. Halála után is az ő szellemében, az ő iskolája tanítványaként igyekeztünk gazdag örökségét gyarapítani. Még ő indított el bennünket az élelmiszer-gazdaság népgazdasági összefüggéseinek átfogó vizsgálata útján, amely a mezőgazdaság integrálódása fő törvényszerűségeinek és várható fejlődésének a felvázolásához vezetett. Ő ösztökélte munkatársainkat a komplex szemléletű mezőgazdasági ágazati ökonómiai vizsgálatokra, melyek sok beszédes bizonyítékát adták már eddig is annak, hogy az ágazatok irányításában milyen hasznosak a termékpálya-elemzések eredményei. Ő serkentette kutatóinkat a gazdasági fejlődés vizsgálata hármas követelményének a társadalmi, műszaki-ökonómiai és szervezési vonatkozásoknak a figyelembevételére. Az ő hagyatékát gyarapítottuk azzal is, hogy a világgazdasági változások sodró áramlatába helyezve prognosztizáltuk élelmiszer-gazdaságunk jövőjét és az ökonómia eszközeivel is segítettünk meghatározni helyünket a világpiaci versenyben, a nemzetközi, elsősorban a szocialista munkamegosztásban és integrációban. Most itt elöljáróban csak ennyit erről és csak azért, hogy tevékenységünk minőségi jellemzőit el ne fedjék munkánk mindennapjai. Ezekkel a gondolatokkal indítjuk útjára ezt a füzetet. Budapest, 1979. április Szerkesztő Bizottság