Az aknazártól a szépírásig [antikvár]

1944. augusztus 23-án születtem. A szüleim egy vidéki faluban, Tápi-ószecsőn laktak. 1943-ban házasodtak össze, és Pestre költöztek. '44-ben a bombázások elől menekültek vissza Szecsőre. Én ott születtem. Néhány hetes lehettem, amikor újra Pestre, a kilencedik kerületi Mester utcába költöztünk. Az általános iskola előtt a Tanácstól kapott a család egy telket Szecsőn, amelyre egy vert falú, tehát vályogházat építettünk, úgyhogy ismét Szecsőre költöztünk. Sorban születtek a testvéreim. 1946-ban született János öcsém, '47-ben Mária, '50-ben László, '52-ben Piroska. Szerelemgyerek voltam. Pont kilenc hónapra születtem a nászéjszaka után. Az édesapám a BESZKART-nál, a budapesti közlekedési cégnél volt kalauz, és mint ilyet, nem vitték el a háborúba katonának. Édesanyám summás volt. Ez azt jelentette, hogy hétfőn hajnalban elmentek Szecsőről Gombára. Pest megyei község mind a kettő. Hajnal háromkor már általában keltek. Egész nap dolgoztak. Hétvégén utaztak haza, vagy hazagyalogoltak, attól függően, küldtek-e kocsit értük. Gyerekkoromnak egy részét, hét évet Budapesten töltöttem, és ott további két testvérem született. Ezt a részt annyival le is zárom, hogy Tápiószecsőn még két testvérem született, így összesen öten vagyunk testvérek. Az édesanyám tehát a mezőgazdaságban dolgozott, később, miután édesapámmal összeházasodtak, onnantól kezdve háztartási munkát végzett. Mert akkor nem illett, hogy pesti munkásnak a felesége dolgozzon, még ha vidéken laktak is. Ennek ellenére édesanyám megélhetésünkhöz a helyi erdészethez járt kapálni. Este, amikor haza érkezett, már messziről kiabált, hogy gyújtsunk be, és akkor ő főzött. Édesanyámnak nehéz élete volt. Harminchárom éves volt, amikor meghalt. Ami az életemet végig kísérte: sok-sok ellentmondás, hazugságok, értékek, viszonylagos értékek Konkrétan, amire legelőször visszaemlékszem, a Mindszenty-pör volt. Édesapám meg volt sértődve, hogy „ezt a banditát miért nem akasztották föl, mert megérdemelte volna a népnyúzó". Anyám viszont megsiratta a hercegprímást. Édesanyám esténként lefekvés után imádkozott, templomba nem tudott járni apám miatt, de nyugodtan mondhatom, hogy hívő katolikus volt. Megtanította nagyon korán, gyermekkorban a Miatyánkot, a Hiszekegyet, Üdvözlégy Máriát. Mindez arra késztetett, hogy pap akartam lenni. Római katolikus volt a vallásom, nagyon sokat eljártam ministrálni és a Bib- «if ílvVíyi:; ¦ I ' ' ,í I iíll i l'- ¦ i, 1 ¦ ^ ' : ¦'rV;';'! I 1 , Sí v .;fy