Az Alma Mater [antikvár]

PROLÓGUSGaudiamus igitur gaudiamus igitur gaudiamus igi Mintha megakadna a tű a lemezen. Nem ezeken CD-s csodákon persze, hanem, amit annak idején hallgattunk "simulós táncra" készülvén vagy csak úgy merengve valahol, valaki albérletének nyikorgó díványán, avagy a füstös kollégiumi szobák félhomályában.Hogy aztán hajnal felé szedelőzködjünk, aludjunk is egykét órát (8-kor már előadás, s valószínű katalógus lesz, be kell érni). Nyakunkba vettük a mecseki lejtők, a Tettye zegzugos utcáit s bandukoltunk. Október volt, épphogy elkezdtük. Alig néhány héttel az évnyitó - öltönyös ünnepélyes -ceremóniája után beültünk a nagyelőadóba, s jegyzetelünk (mert már tudtuk, a prof. "háklis", s azt kéri a vizsgákon, amit ő ad le).Föltolulnak bennem, benned, mindannyiunkban az ugyan halványuló, de kitörölhetetlenül örök emlékek. Sokszor mesélt, újra átélt, azóta legendává vált sztorik, átverések, "arany köpések", balgaságaink történetei, az UV-k, s természetesen a vizsgáztatók igazság/talanság/ai, a folyosót beremegtető sóhajok: "srácok sikerült, átmentem". Mert hát azért, az volt a legfontosabb a "szorgalmi" időszak utáni évi kétszer egy-másfél havi, naponta tíz-tizenöt órás könyv-fölé görnyedés után.S az is, hogy tudjuk, hogy megértsük, hogy visszaadjuk, mit igyekeztünk magunkba szívni. S ki-ki képességei, fölkészültsége (no meg a szerencséje) alapján kapjon később