Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 [antikvár]

I. BEVEZETÉS „Az anyanyelv oktatása, ápolása és használata a nemzetiségi politika és egyben a nemzetiségi lét alapvető kérdései/'^ A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége VI. kongresszusán, 1983-ban elhangzott főtitkári beszámolóból az itt idézetten kívül az is kitűnik, hogy anyanyelvét és kultúráját minden nép és nemzetiség legértékesebb kincsének tekinti. Saját kultúrája ugyanis csak annak a népnek lehet, amely megőrzi saját nyelvét. Látnunk kell ugyanakkor, hogy a nemzetiséghez történő tartozásnak a legfőbb, de nem egyedüli kritériuma a nemzetiségi nyelv ismerete, vagy anyanyelvként történő használata, annak ellenére, hogy a valóságban a kettő csaknem fedi egymást. A nemzetiségi identitás-tudat - úgy véljük - a nyelv ismerete nélkül is létrejöhet, illetőleg megmaradhat. Az összetartozás egyéb formáival rendelkező személyek számosan ismei-tek. A nemzetiségi kultúra egyes elemei is megismerhetők nélküle, de aktív nemzetiségi lét és a nemzetiségi kultúra ápolása a nyelv ismerete nélkül már kevésbé képzelhető el. A nemzetiségi lét tartalma és határa ugyanakkor mindig függvénye az állami politikának és érzékenyen reagál a társadalmi változásokra. Ugyanezeket elmondhatjuk az oktatáspolitikára is. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a magyar társadalomban a felszabadulás után bekövetkezett változásokra a nemzetiségi oktatáspolitika, iskolahálózat, az oktatás rendszere és tartalma igen érzékenyen reagált. Más megközelítésben a korszak nemzetiségi oktatása alapján - speciális nézőpontból - jellemezhető az általános értelemben vett oktatáspolitikán és gyakorlaton kívül a társadalmi, politikai, ideológiai berendezkedés. A nemzetiségtörténeti kutatások, talán éppen emiatt, hosszú ideig „kényes" területnek számítottak. A kezdeti lépések után csaknem elhaltak. A társadalmi igény felismerése adta politikai ösztönzés élesztette fel mintegy két évtizedes szendergéséből. Hangsúlyozzuk, hogy nem napi politikai érdek, hanem az egész magyar társadalom és benne a nemzetiségek érdeke kívánja a múltbeli együttélés módjának a tisztázását a jövőbeni előrelátás, az együttélést veszélyeztető tényezők elkerülése, a nemzetiségi lét tartalmának gazdagítása érdekében. Tudományos igényességgel, elsősorban az aktuális feladatokkal összefüggésben pedagógusok és történészek, illetőleg mindkét képesítéssel rendelkezők foglalkoztak a nemzetiségi oktatás kérdésével, akik egyúttal az oktatásigazgatásban is vezető szerepet töltöttek be.