Az átmenet [antikvár]

Előszó A hely, ahol lakunk: a lakás, a ház, ahonnan nap mint nap elindul, s ahova naponta megtér az ember, az utca, a település. A hely, ahol élünk, térben és szociológiailag is ennél kiterjedtebb kategória. A lakott településen kívül nyilván magában foglalja mindazon egyéb településeket, tereket, ahol az ember munkát végez, bevásárlásait bonyolítja, hivatalos ügyeit intézi, gyógyíttatja magát, rokont, barátot, ismerőst látogat, ha teheti hétvégén kirándul. Ha valaki egyszer megrajzolná ezeknek a mindennapi egyéni helyváltoztatásoknak a hálózatát, vagyis térben tudná ábrázolni ezen gyakori mozgások kiterjedését, megkockáztatható: léptékében megközelítőleg egy magyar megye körvonalait kapnánk. Egy olyanét persze, amelyik egyetlen valóban meglévő megye térképére sem hasonlít, de nagyjából akkora. Ki ne ismerne olyan embert, aki saját utcájából is alig mozdul és ugyanakkor olyant, aki naponta utazik távoli helyekre, az emberek többsége azonban rendszeres helyváltoztatásai alkalmával belül marad ezen a mintegy 25-35 km-es sugarú körön. Települése mellett erról a térségről vannak rendszeres ismeretei, ehhez a helyhez kötődik, s ha távoleső helyen kell bemutatkoznia — hacsak nem nagyobb városlakó — megyéje nevét mondja. A települések mélységéig — magasságáig — merészkedő kutató is így van ezzel. Foglalkozzon bár a vidék társadalmával, épített vagy építetlen környezetével, ez az a lépték, amely némi gyakorlat birtokában még könnyen kezelhető, ismerős, "képben tartható". Történelmi léptékkel is korszakos közelmúltunk eseményeinek, a környezetünkben végbemenő változások dokumentálásakor és elemzésekor ezért úgy gondolom, nem erőltetett ezen közigazgatásilag is jól körülhatárolható térre koncentrálni vizsgálódásainkat, az egyáltalán rendelkezésre álló adatok köre is erre predesztinál. E munka megtervezését és elvégzését a kutatói kíváncsiságon túl nem annyira a munkában örvendetesen szép számmal résztvevők exhibicionizmusa, mint az egyre sűrűsödő felhasználói igények által megtestesített kihívás tette szükségessé. Az 1980-as évek első harmadától egyre sokrétúlDbé, differenciáltabbá vált gazdasági és társadalmi önmozgásokat a meglévő és természetükből adódóan jelentős tehetetlenségi nyomatékkal rendelkező megfigyelő és elemző rendszerek érzékelhetően egyre kisebb hatékonysággal és eredményességgel tudták követni, a helyzetelemzések a létező valóság egyre kisebb szeletét voltak csak képe.sek látókörükbe vonni és megjeleníteni. A potenciális felha.sználói kör egyre több mindenhez nyúlva így egyre többször találkozott olyan helyzettel, hogy munkájához nem álltak rendelkezésre információk, vagy ha voltak is ilyenek, azok nem a kívánt összetételben, mélységben sorjáztak. Ezen intézményes adatszolgáltatók fokozatos adaptációjuk, felhasználói igényekhez való igazodásuk révén mára már egyre többet tudnak mondani a tág értelemben vett kör- 7