Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei [antikvár]

Az egri szőlőműveléssel már több jelen kutató és helytörténész foglalkozott. Elsőként Mártonffy Károly írt a témáról a múlt század közepén. Dolgozata a mai napig elsőrendű forrás mind a gazdaságtörténész, mind pedig a néprajzi kutató számára. Ugyanabban az esztendőben látott napvilágot egy londoni kiadónál az egri születésű Mednyánszky Sándor grófnak egy könyve, amelyben értékes adatokat találhatunk az egri szüretről és pincékről. Breznay Imre és Szabó Ignác helytörténészek gyűjteményes köteteiben értékes levéltári adatközlések, dolgozatok láttak napvilágot. Századunk elejéről Benkóczy Emil cikkeit említhetjük meg, amelyek a nagymúltú borvidék központjának szőlészetével foglalkoznak. Az egri borospincékről Bakó Ferenc készített, a néprajzi irodalomban ma is egyedülálló kismonográfiát. munkája elsősorban az 1950-es években végzett helyszíni gyűjtések eredményeit foglalja össze, ezért is nélkülözhetetlen forrás. Zétényi Endre az egri szőlők telepítésföldrajzával foglalkozó tanulmányával gazdagította a történeti borvidékkel kapcsolatos szakirodalmat. Bakos József az egri szőlőművelés régi szókincsét gyűjtötte össze szótári rendbe. Sugár István az egri vörös bor történetét tisztázta megnyugtatóan. Kleb Béla az egri pincerendszer vizsgálata kapcsán összegzi nagy mennyiségű új történeti adattal készítve a város szőlészetére vonatkozó eddigi eredményeket. Löffler Erzsébet több tanulmányában is foglalkozott az egri szőlőműveléssel, annak háttériparával. Az egri filoxéráról írott munkája alapvető fontosságú, Kozári József hasonló témájú dolgozata nemkülönben.