Az első 10 év története [antikvár]

Évkönyvünk elé Máríaligetiné Makhult Katalin írása, Fésületlen Hírek XII. évf. 3. szám, 2002. március Első közgyűlésünkkor, a Szent Imre ház még épülő falai között ezt a jelmondatot tűztük magunk elé: „Ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem tartóra helyezik, hogy mindenkinek világítson a házban". A frissen elnyert szabadság lelkesedéssel töltött be mindannyiunkat: ránk köszöntött az idő, amikor végre nyíltan élhettünk meggyőződésünk szerinti keresztény életet! Tíz közösen megélt esztendő telt el azóta, s közben nem egyszer feltettük magunknak a kérdést, merre is indultunk, hol is járunk? Mi volt a célunk a SZIÉ-vel? A Biblia szavaival válaszolva tartóra tett mécsessé, a föld sójává, jellé, tanúbizonysággá akartunk válni. Szerettünk volna a krisztusi élet megjelenítői lenni a világban, vonzó példát, a szolgálat légkörét megteremteni. Az Istent és egymást szolgálni akarók, a szeretni tanulók közösségét akartuk láthatóvá tenni. Ami pedig a SZIE társadalmi szerepét illeti, föltettük magunkban, hogy otthont teremtünk a keresztény ember számára a társadalomban Környezetünkben a keresztény civil társadalmi élet továbbépítését akartuk munkálni, segíteni egymást és a mirdcet körülvevőket, felelős polgárként élni, alakítani a helyi közéletet Tíz év után, amikor most magunkba-magunkra pillantunk, hogyan is valósítottuk meg a sokféleképpen körülírt, megálmodott szándékot, a hit, a remény és a szeretet mértékével tehetjük mérlegre és mérhetjük cselekedeteinket. Hogyan sugároztuk a HlT-etl Vállaljuk hitünket, kereszténységünket, erkölcsi igényességünket. Hitünk mindenütt felbukkan, átszövi minden tevékenységünket, az előadásokat, 6 SZENTIMREVÁROSI EGYESÜLET