Bővebb ismertető
1. Bevezetés
SkojS: bereczki sAndor
Mivel az ember bio-pszicho-szocio-spirituális lény, szétválaszthatatlan és bonyolult összefüggés, elvileg megbonthatatlan kényes egyensúly biztosítja az egészséges, normális, a társadalmilag elfogadott, a maga és mások számára is hasznos „működését".
A hátrányos helyzet kialakulása részben determinált, a szociális problémákat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az egyének és csoportok közötti viszonyok, lehetséges feszültségek, a diszkrimináció, és egyéb problémák révén az egyenlőtlenségek újratermelődése elkerülhetetlenné vált.
A szociális szolgáltatások rendszere a személyes gondoskodáson alapuló ellátásokat öleli föl. Míg a pénzbeli és természetbeni nyújtható támogatások elsősorban a munkaképes lakosság segítését szolgálják, addig a szociális szolgáltatások többnyire a testi-lelki, vagy anyagi állapotuk miatt a munkaerőpiacra csak nehezen, vagy belépni önerejéből egyáltalán nem tudókat, onnan kikerülteket stb. érintik. Olyanokat is, mint a szenvedélybetegek, hajléktalanok, fogyatékkal élők, akiknek speciális ápolási, gondozási szükségletei vannak.
Ez a célcsoport - amikor halmozott problémáival megjelenik a családsegítés, az önkormányzati, illetve munkaügyi központi, vagy foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek fogadóterein komplex (egészségügyi, szocio-kultu-rális, pszichoszociális) és speciális, nyújtott segítséget igényel. Ehhez egyrészt bizonyos szemléletmód, szaktudás, készségszint, másrészt több intézmény ösz-szefogása szükséges.
A szociális szféra területén mintegy 60 ezer ember dolgozik azzal a céllal, hogy a hátrányba kerülést, a leszakadást megakadályozza, illetve a leszakadó egyéneket, rétegeket vissza-integrálj a a társadalomba. Sokféle hátrányos helyzetűeket támogató intézmény és módszer létezik, de csak kevés olyan törekvés lát napvilágot, amely közvetlenül azt a célt tűzi ki, hogy a támogatandó hátrányos helyzetűeket minél személyre szabottabb segítség nyújtásával, a le-