Az emlékezés évkönyve [antikvár]

Előszó helyett "Nem a csüggedt lemondás, hanem a remény és a cselekvés viszi előbbre az ügyeket." (Bíró Vencel piarista tanár) Egy éjszakai baráti beszélgetés közben, 1993 februárjában, Budapesten azon tanakodtunk, mit kellene tartalmaznia ennek a IV. évkönyvnek. Ott közösen határoztuk el, hogy visszaemlékezéseket közlünk olyan kollégáktól, akik ma már nyugdíjasok, de 1948—89 között sokat tettek iskolánkért, és akik értékes, nyomtatásban még meg nem jelent adatokkal szolgálhatnak. Első helyen említettük Székely Ferencet, egyik legtiszteletreméltóbb igazgatónkat (1959—1967). Lelkesítő tervekkel, a közös emlékek megírására készülve jöttem haza. Az állomáson megtudtam, hogy Feri február 26-án meghalt. Elkéstem Ma megköszönöm mindazt, amit az iskolájáért harcoló igazgatótól. Székely Ferenctől tanultam. Emlékeimben egymásba fonódnak felemelő mozzanatok, közös törekvések, a közért élés erősítő érzése. A szép emlékek elűzik a sötétebb képeket, az élni akarás, a tettrekészség érzését idézik vissza. Mostani évkönyvünkkel emléket szeretnék állítani azoknak, akik a Farkas utcai iskolában előbbre vitték ügyeinket 1993. július Lázár Irén