Az építészet remekművei [antikvár]

Előszó Nehezen lehetne összefoglalni, mi is a építészet célja. A lehetséges válaszok egészen széles spektrumon mozognak, kezdve az egészen banálisaktól - hogy ne essen ránk az eső - eljutva egészen odáig, hogy az ember által meghatározott, majd felépített terek voltaképp a világ teremtésének allegóriája, újjáélése. Mindazonáltal egy épületben valóban nem esik ránk az eső, amivel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy az építészet mindig ezek a legegyszerűbb és legbonyolultabb elemek és gondolatok ötvözete volt - és az is marad. Ez a kettősség azonban képes arra, hogy az építészet minden korban és helyen fontos része legyen az emberiség kultúrájának. Szinte hihetetlen, mekkora formagazdagság és változatosság halmozódott fel az építészet többezer éves története során - és a folyamatnak korántsíncs vége. A technikai és műszaki fejlődés ma is új lendületet ad a tervezőknek, ahogy tette azt a kezdetektől fogva. Ennek köszönhető, hogy bár az alapfogalmak - tér, tömeg, fény, anyag - és problémáik alig változnak, mégis folyamatos a stílusok és elképzelések változása. Az emberiség ugyanis állandóan újragondolja kapcsolatát a világgal, a természettel, a természetfölöttivel, és a válaszok minden korban különböznek. Az építészet nem tesz mást, minthogy anyaggá formálva „leköveti" a változó ember változó véleményét - a profántól a szakrálisig.