Az esztergomi prímási palota története [antikvár]

Előszó Esztergom város múltját, épületeinek történetét számos könyv, tanulmány dolgozta már fel, ám egyik fontos, meghatározó épületével, a prímási palotával részletesen eddig senki sem foglalkozott. Köszönhető ez talán annak, hogy a figyelem inkább a középkor emlékeire és a bazilikára irányult, nem pedig egy olyan épületre, amely történetileg viszonylag fiatalnak mondható. Építése mindössze 125 évvel ezelőtt fejeződött be, és ez ad számunkra alkalmat arra, hogy most elsőként dolgozzuk fel és publikáljuk az esztergomi érsekek rezidenciájának történetére vonatkozó forrásokat. Az egykori jezsuita rendháznak, később iskolának, majd helynökségi székhelynek otthont adó épület mai formáját Simor János bíboros, prímás, esztergomi érsek egyházkormányzata alatt nyerte el. Az 1881. év elején megkezdett átépítés 21 hónap alatt már annyira jutott, hogy a hercegprímás Rómából 1882. december 30-án hazatérve ebbe az épületbe érkezhetett meg, és itt ünnepelhette az új esztendő beköszöntét. Bár a kisebb utómunkák még áthúzódtak a következő évre, és a palota hivatalos felszentelésére is 1883 elején kerülhetett sor, az építés dátumaként az épületen és az épületben egyaránt az 1882. évet találjuk feltüntetve. Kötetünk ezért, bár az évforduló kapcsán röviden vázolja a jelenlegi palota történetét, a hangsúlyt mégis az építés időszakára helyezi. Az esztergomi érsekek új rezidenciájának építésekor a városi palotaépítészet már hazánkban is leáldozóban volt, így az érseki székház ennek az épülettípusnak egyik késői példáját mutatja. Az épület a XX. század viharai közepette is meg tudta őrizni nemes pompáját, művészettörténeti értékét, sőt berendezésének jelentős részét. Az esztergomi prímási palota tehát méltán érdemli meg a nagyobb nyilvánosság és a szűkebb szakmai körök figyelmét mind építészeti értékeit, mind történetét, mind gyűjteményeit tekintve. Kiadványunk érinti mindhárom területet, ám nem az elmúlt 125 év történetét kívánja feldolgozni, hanem a tervezés és építés részleteit tekinti át, ezáltal pedig tisztelegni kíván az építők és az átalakításokat alázatos szellemben elvégző tervezők előtt. A szerkesztő