Az esztergomi várkápolna [antikvár]

Részlet a könyvből: Bár az esztergomi királyi várkápolnát e sorozat célkitűzésének megfelelően különállóan tárgyaljuk, bevezetőben az építészeti, történeti összefüggések némelyikére utalni kell, hiszen enélkül érthetetlen vagy félreérthető lenne a pompás műemlék. A kápolna szerves része egy nagyszabásúan elképzelt, királyi várpalotának olyan helyen és környezetben, amely a római, a szláv és a magyar történelem első századában is szerepet játszott. Ennek ellenére a történeti adatok fényénél úgy tűnik, hogy állandó királyi székhelyet egyedül III. Béla király akart emelni e helyen s utódai, Imre, II. Endre már feladták elképzelését. IV. Béla pedig Óbudára, majd a tatárjárás után a budai várhegyre költözik. Az esztergomi vár és benne a kápolna tehát igen korán (1198-ban) átmegy ideiglenesen az érsek birtokába, amikor még nem is volt teljesen befejezve, 1256-ban pedig véglegesen az érsek birtokába kerül. Noha a kápolna a várral együtt kétségtelenül a királyi reprezentáció céljaira épült, a Várhegy egyházi épületekben való gazdagsága a várkápolnát inkább intim, magánjellegűvé tette. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyancsak a várhegy száz hektárnyi területén állott az érseki székesegyház és a Szt. István protomartir templom - mely alighanem királyi vagy királynői kápolna lehetett a XI. sz. elején -, világossá válik, hogy a várkápolna csupán a király és szűkebb környezete számára szolgálhatott.