Az ezeréves Magyarország és a milleniumi kiállitás [antikvár]

Rövid kor az idő soha meg nem pihenő folyamában és mégis mily óriási időszak egy nemzet fejlődéstörténetében! Ezer év viharzott el azóta, hogy a nemes magyar nép elhagyván ős hazáját, Árpád a honalapitó vezérlete alatt átlépte ez erdős, bérczes, napsugaras ország határait s millió szivek ujjonganak most a roppant jelentőségü évforduló felé. Mert ime, nemzetek és népek születtek és haltak el ez ezer esztendő alatt. A mult idők ölében sok nemzet tragikus sorsa van eltemetve; forradalmak és testvérháborúk dúltak az egyes népek között s nem egy törzs bukott le a fényes magaslatról, a melyen állott. A korszakok romjain uj korszakok támadtak, a népek sirján uj népek keletkeztek, de Magyarország erősen állott e harczok és viharok közepette. Életfájának gyökerei mélyek és erősek valának, mint a nemzet lelke. Igaz, hogy a mióta Árpád e szép hazát elfoglalta, mindig külső harczok és belső villongások tépték a nemzet szivét; török-tatár pusztitotta, testvérharczok rázkódtatták meg az országot, de a magyar nép szent törekvéssel óvta meg nemzeti jellegét, a honszeretet és nagyjainak kultuszát, ősi tradiczióit és nagygyá lett külső és belső ellenségei daczára.