Az ezredvég iskolái [antikvár]

ELŐSZÓ Még száz év sem telt el Magyarország kárpát-medencei történetéből, és Pannónia földjén már megjelenik az emberi történelem egyik legméltóbb találmánya, az iskola. Bencés barátok hozzák a betűvetés tudományát az államiságunkat jelképező Szent Korona érkezését megelőzően röpke négy évvel, jelezve, hogy új kor kezdődik e tájakon, az itt élő magyarság és más népek életében. Az elkövetkező évek történelmet fordító eseményei ismertek. Ezer év után pedig már fél évtizede millenniumot ünnepelünk. Ünnepeltük a honfoglalás 1100. évét, az első iskolaalapítás 1000. évét és az ezredforduló évében pedig államiságunk 1000 éwel ezelőtti kezdetére emlékezhetünk. Természetes, hogy az ország minden megyéje történelmi hagyományaira építve vállalta és vállalja e jubileumi megemlékezés magasztos eseményeinek szervezését. A múltidézés szellemét segítségül hívva a ma értékeinek és tennivalóinak számbavételével állít emléket az elődök országteremtő és gyarapító szellemének. Ezt tettük mi is! Megyénk az ünneplés lehetőségében és kötelezettségében talán szerencsésebb az ország más tájainál. A közismerten gazdag honfoglalási és a korai feudáliskori emlékek valósággal erkölcsi parancsként fogalmazták meg számunkra az emlékezést. És mi emlékeztünk és emlékezünk! Örömünkre e nemes feladat vállalásában iskoláink, tanulóifjúságunk méltó támogatói voltak a helyi társadalmak, önkormányzatunk, civil szervezetek kezdeményezésének. Miközben az iskolák példamutatóan ünnepelték saját szakmai jubileumukat, gyűjtötték, számba vették és sokoldalúan bemutatták a megye oktatástörténetének évszázados útját, megkülönböztetett figyelmet fordítottak a ma, az elmúlt évtizedek, a mi generációink által teremtett iskola és oktatáskultúra értékeinek feltárására, bemutatására, rezerválására. E könyv. Az ezredvég iskolái megjelentetésében is e szándék fogalmazódott meg. Helyesen - a szerkesztői koncepció - nem évszázadokat szándékozott átfogni, hanem a kortársak iskolateremtő vállalkozásának, a ma iskolájának akart emléket állítani. Reméljük sikerrel! így egy olyan könyvet adunk a kortársak kezébe, hagyunk az utókorra, amely adattári funkciókat is vállalva a mindennapi iskolaszervező, irányító és szolgáltatói munkában a ma oktatásügyének ugyanúgy hasznára lehet, mint az utánunk jövőknek a rólunk, a mi iskolánkról majdan megalkotandó kép kialakításában. Aki e könyvbe belelapoz - a tobzódó képek sokaságát látva -, annak nem lehet kétsége arról, hogy a szabolcs-szatmári és beregi ember - talán az országos szaporulat minden időkben meghaladó volta miatt is - nemcsak szerette a gyermekét, a fiatalságot, hanem erején felül mindent megtett annak taníttatásáért, boldogulásáért. Azaz a közismert szegénységében is építette az óvodák, iskolák, kollégiumok, tanműhelyek sokaságát, teremtett korszerű tanárképzést és oktatást-nevelést segítő, támogató közszellemet. Könyvünket ezáltal őszintén ajánlom mindazok figyelmébe, akik az iskolát a megye felemelésében a közösség és az egyén boldogulásában fontosnak tartják, akik e csodálatos intézményrendszerről többet akar tudni, és többet is akarnak érte tenni. I Dr. Zilahi József