Az Hild József Építőipari Szakközépiskola Jubileumi Évkönyve 1995 [antikvár]

Amikor 1959 tavaszán készültem életem első nagy eseményére, az érettségi letételére, még nem gondoltam, hogy harminchét év elteltével az a megtiszteltetés ér. szeretett és nagyrabecsült iskolám ötvenéves fennállásának évfordulóján e kiadványban megjelenhetnek soraim, tükrözve az eltelt idő alatt lerakódott emlékeimet is.Nem felejtem el 1955. év szeptemberét. Tele izgalommal és feszültséggel feltöltve léptem át az iskola küszöbét, amely később meghatározó szerepet töltött be egész életpályám alakulásában.Emlékszem a folyosókra, ahol a szünetekben megdermedve álltunk meg egy-egy kifüggesztett műszaki rajz előtt, amelyek csodálatos épületeket ábrázoltak különböző metszetekben és nézetekben. Mondtuk is egymásnak, vajon nekünk mikor lesz olyan tudásunk, hogy ilyen rajzokat tudjunk készíteni? Úgy éreztük akkor, ez egy elérhetetlen álom. Aztán mindjobban megismertük iskolánkat, kemény, ösztönző törvényeit, amelyek fegyelmet és kötelességtudatot fejlesztettek bennünk. Szeretett tanáraink sok energiát fordítottak egyéniségünk alakítására, a diákok rendszerben való gondolkodási képességének fejlesztésére. Hamarosan rávezettek bennünket arra, hogy a még mesevilágban kalandozó diákból tudatosan gondolkodó érett műszaki hallgatókká váljunk.Az 1956-os események alatt az iskolát sok hallgató elhagyta, és külföldre távozott. Ez idő tájt az iskola összlétszáma alig érte el a száznegyven főt. A mi osztályunk is meglehetősen megbomlott, sokan eltávoztak. Szeretett és igen tisztelt osztályfőnökünk, Kalmár János tanár úr féltve őrzött bennünket.