Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium jubileumi évkönyve 1913-2013 [antikvár]

A gimnázium története A kezdetek Ipolyság, az egykori Hont vármegye székhelye a 19. század végén viszonylag fejlett iskolahálózattal rendelkezett. A kilencvenes években a városban két elemi iskola (római katolikus és izraelita), egy polgári leányiskola és egy ipari tanonciskola működött. Ebben az időben egyre erőteljesebben körvonalazódott az az igény, hogy Ipolyságnak mint megyeszékhelynek szüksége van egy középfokú tanintézményre is, hiszen Hont megye területén csupán Selmecbányán volt gimnáziumi oktatás. Bár több alkalommal felvetették az iskolaalapítás gondolatát, ígéreteken kívül a város mást nem kapott. A fordulatot a múlt század tízes évei hozták el, amikor a vármegyei közgyűlés felhatalmazta a főispánt, hogy tegye meg előterjesztését a kultuszminiszternél. Nyomatékként 60 tagú küldöttség utazott a fővárosba, ahonnan kedvező ígérettel tértek vissza. Ennek ellenére az iskola megnyitása különböző okok miatt (anyagiak hiánya és telekprobléma) elmaradt. Áttörést az 1913-as év hozott. Az új vallás- és közoktatási miniszter, Jankovich Béla - két tanácsosa társaságában - 1913. május 10-én megtekintette a leendő gimnázium építkezési telkét, „mielőtt május 7-én kelt 82 299. sz. rendeletével az ipolysági főgimnáziumnak 1913. szeptember 1-én leendő megnyitását jelezvén, Hont vármegye kir. tanfelügyelőjét az iskola megnyitásának kihirdetésével s a jelentkező tanulók előjegyzésével megbízta" - írja a gimnázium első értesítője 1914-ben. Az intézet igazgatójává Barczán Endre makói főgimnáziumi tanárt nevezte ki, aki júliusban el is foglalta helyét, és azonnal megkezdte a szervezőmunkát. A gimnázium ünnepélyes megnyitására 1913. szeptember 4-én délelőtt 10 órakor került sor a vármegyeháza nagytermében. A tanévet 68 elsős és 21 másodikos diák kezdte, iskolaépület híján a községháza emeletén, ahol a Hontvármegyei Kaszinó Egyesület helyiségeit rendezték be tantermeknek. Az indulás évében az igazgatón kívül csupán három tanár - Ballenegger Andor, Malártsik Lajos és Maurer Endre -képezte a tantestületet, hozzájuk idővel más oktatók is csatlakoztak. Az iskola nyolcosztályos volt, a humán tárgyaknak, elsősorban a nyelveknek (magyar, német, latin, görög) kiemelt szerepük volt az oktatásban. Kezdettől fogva tiszteletben tartották a diákok vallásos meggyőződését. Külön hitoktatójuk volt a római katolikus, a református, az evangélikus, a görögkeleti és az izraelita felekezetű diákoknak. Az iskola törődött a szegény sorsú tanulókkal is, akiknek a száma különösen az első világháború éveiben emelkedett jelentősen. Még az iskolanyitás előtt megalakult az Ipolysági Állami Főgimnázium Tanulóit Segítő Egyesület, amely gondoskodott a rászorultak ellátásáról. Szokolyi Alajos bernecei földbirtokos jutalomalapot (alapítványt) hozott létre, amelynek kamataiból évente megjutalmaztak egy, a természetrajzban jeleskedő, szegény sorsú tanulót. Neki köszönhető az iskolai diák- és tanári könyvtár létrehozása, amelyek a háború végén 621, illetve 562 kötetből álltak. Az iskola járatta az akkori jelentős szaklapokat (például Akadémiai Értesítő, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Földrajzi Közlemények, Történeti Szemle, Századok, Magyar Pedagógia, Botanikai Közlemények, Matematikai vagy Physikai Lapok). Az iskola tornatermében felállították az akkor újdonságnak számító mozgószínházat (mozit), mesemondó előadást tartottak, tanulmányi kirándulásokat szerveztek Visegrádra,