Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium jubileumi évkönyve [antikvár]

Előszó helyettNyolcvan év egy tanintézet fennállásának történetében nem nagy idő. Nem mérhető össze több évszázados múlttal büszkélkedhető alma materek történetével.Mégis, nyolcvan év - egy bő emberöltő.Életének egy-egy korszaka lezárása után az ember hajlamos a visszatekintésre. így van ez egy-egy intézmény életében is, különösen, ha kerek évfordulóhoz ér.Gimnáziumunk története megannyi sikeres és derékba tört emberi életpálya története is - az állandó újrakezdések, indulások, az újra és újra jelentkező bizonytalanságok, az elhallgat(tat)ások története. Damoklesz kardjaként számtalanszor ott függött léte felett a megszűn(tet)és, a be-zár(at)ás, a - jó szándékúnak mondott vagy vélt - átalakítás veszélye, s függ ma is.Ami számunkra példaadó, s ezért követendő: mindig minden visszahú-ó-nyomó igyekezet ellenére is sikerült a talpraállás, a talpon maradás. Mert volt annyi erő és mersz a kor emberében - tanárban, diákban, szülőben egyaránt -, hogy makacs kitartással újrakezdjen s bizonyítson. Mint a magvető, aki a fagyok elmúltával újra nekiindul, hogy megművelje földjét, s elszólja a fennmaradását - a jövőjét - jelentő magvakat, s munkája nyomán új vetés sarjad.Számadásnak is készült ez a kis könyv. Azokról, akik a tudást átadták, s azokról, akik azt magukhoz vették. A számadás nem teljes, nem is lehet az. Ám ez, és a vele egyidőben napvilágot látó többi kiadványunk, hiányt pótol.Úgy vélem, szükség van önmagunk számbavételére is, hogy lássuk, s lássák: mennyien s mit tettünk az elmúlt idő - nyolcvan év - alatt.S hogy erőt merítsünk belőle a jelen és a jövő számára.Tenczel István