Az izsai iskola története [antikvár]

Előszó helyett Élete egy-egy korszakának lezárása után az ember hajlamos a visszatekintésre. így van ez egy intézmény életében is, különösen ha kerek évfordulóról van szó. Iskolánk története nagyon sok sikeres és derékbatört emberi életpálya története is - az állandó újrakezdések, indulások, az újra és újra jelentkező bizonytalanságok, az elhallgat(ta)tások története. Damoklesz kardjaként számtalanszor ott függött léte felett a megszűn(tet)és, a bezár(at)ás, a - jó szándékúnak mondott vagy vélt - "átalakítás" veszélye, s függ ma is. Számunkra példaadó s ezért követendő: hogy mindig minden ártó szándékú igyekezet ellenére is sikerült a talponmaradás, talpraállás. Mert mindig volt annyi erő és mersz - tanárban, diákban, szülőben egyaránt -, hogy makacs kitartással újrakezdjen, bizonyítson, és újra és újra kitermelte magából azokat a magyar embereket, akik tevékenyen részt vettek a magyar kultúra és nemzetrész fejlesztésében és felemelésében. Számadásnak is készült ez a kis könyv. Számadás azokról, akik a tudást átadták, s azokról, akik azt magukhoz vették. Fontosnak vélem a visszatekintést, ugyanis szükség van arra, hogy lássuk, s talán még fontosabb, hogy lássák: mennyien s mit tettünk az elmúlt idő alatt. Fehér Csaba