Az ízvezető [antikvár]

Jakabffy László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének képviselőtestületi tagja, Gundel-díjas, a hazai vendéglátás meghatározó személyisége rövid, súlyos betegség után, életének 68. évében, 2017. december 22-én az égi vendéglőbe költözött. Dolgozott szinte az utolsó pillanatig. Műtétje után, amint kikerült az intenzív osztályról, már telefonált, üzeneteket küldött, bejelentkezett a közösségi hálón. Jelen akart lenni - és jelen van. Nem pótolhatjuk, de élhetünk mindazzal, amit adott. Hiszen az életmű kerek egész, nem befejezetlen - teljes és érvényes, folyamatosan hat a jelenre, és ad muníciót a következő generációknak. Ennek a gondolatnak a jegyében szólította meg pályatársait, tanítványait, tisztelőit a Magyar Vendéglátók Ipartestülete és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vezetősége - a család egyetértésével -, hogy kezdeményezzék a Jakabffy-emlékkönyv kiadását, ezzel tisztelegve egy nagy formátumú ember életműve, hitvallása előtt. Mindenekelőtt „első kézből", azaz saját publikációi, feljegyzései, receptjei, valamint megannyi visszaemlékezés, történet, kép, kortárs dokumentum tükrében. Hogy az örökség élő legyen. Hogy az utódok, a következő generáció is megérthesse és magáévá tehesse, mit is jelentettek, mit jelentenek Jakabffy László „vesszőparipái": az őszinte vendéglátás, a szakmai alázat, a tudás átadása, a folytonos megújulásra való képesség - és az életöröm. Időközben a család jóvoltából hozzáférhetővé vált a Jakabffy-hagyaték gasztrotörténeti és szakácskönyvgyűjteménye, amely a Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeumban kapott helyet. A gyűjtemény kutatható, ezzel is segítve az életmű folytatását, a jelen és jövő generációinak képzését. A facebookos Jakabffy-profil átalakult, és az „ízvezető" nevet kapta. Ide bárki csatlakozhat, ide vártunk és várunk mindenkit „a lengőajtón innen és túlról". Ez lett Jakabffy László legújabban kialakult baráti köre - a főnöké, a tanáré, a kollégáé, a baráté, a jó ismerősé, mindazoké, akiket többek között az ízvezető megszólít. Nem pótolhatjuk, de élhetünk mindazzal, amit adott.