Az OMBKE Középdunántúli- Várpalotai- Veszprémi Csoportjának története 1955-1985 [antikvár]

ELŐSZÓ Egyesületi Csoportunk harminc éves jubileumához érkezett. Harminc éve működik és lelkesen tevékenykedik Veszprém megye bányászati tudományos műszaki és gazdasági fejlődésének érdekében. Mindnyájan tudjuk és ismerjük, hogy az elmúlt harminc évben Veszprém megye bányászata mit tett és mit hozott létre. Amellett, hogy biztosította a népgazdasági igények lehető legteljesebb kielégítését, a gépesítés fokozásával elérte a nehéz fizikai munka kiküszöbölését, s ezen keresztül a termelékenység emelkedését. A bányászati veszélyforrások csökkentésével a biztonság jelentősen növekedett. A korszerű technika bevezetésével pedig korszerűsödtek a technológiák, mely fokozta a gazdaságosságot. Az elmúlt harminc évben gyökeresen megváltozott a bányászkodás, mely fáradságos, nehéz, lelkes munka eredménye. Ezt csak teljes összefogással, a váltalati és üzemi kollektívák egymást megértő kölcsönös támogatásával lehetett elérni. Ebben a munkában sokan segítettek és működtek közre, s ezek között is egyik leglelkesebb és legjobb segítőtársunk — mind a szén, mind a mangán és ásványbányászat, sőt 1970-ig a bauxitbányászat vonatkozásában is — az OMBKE Középdunántúli és Várpalotai majd Veszprémi csoportja volt, melyek tagsága a harminc év során mindig fegyelmezetten és eredményesen vette ki részét a tennivalókból, s amit tett önzetlenül tette, mert társadalmi munkában tevékenykedett. Jármai Ervin írása, visszaemlékezései, az egyesületi csoportok harminc éves történetének minden részletre kiterjedő bemutatása nemcsak azt igazolja, hogy a műszakiak, a mérnökök és technikusok szívvel, lélekkel helytálltak az elmúlt ötéves tervek végrehajtása során, hanem azt is, hogyan álltak helyt a munka műszaki, gazdasági és társadalmi vonatkozásában a megye bányászatának egész területén. Nagy érdeme ennek az írásnak az is, hogy úgy mutatja be az egyesületi munkát, hogy azon keresztül képet kapunk nemcsak az egyesületi csoportok történetéről, hanem a vállalatok és az üzemek műszaki történeti sajátosságairól is, arról, hogy mikor, mely időszakban mit kellett tenni, mi volt a fontos teendője a vállalatok és üzemek műszaki vezetésének, és hogyan kapcsolódott, hogyan segített ehhez az egyesületi csoport és annak tagsága. Bemutatja továbbá azt is, hogy egyesületi csoportunk tagsága hogyan alakított ki szoros munkakapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Bányászati, Földtudományi és Energetikai Szakbizottságával és Munkabizottságaival és hogyan kapcsolódott be annak sokoldalú, színes, magas színvonalú tudományos munkájába. Az írásból a szakma szeretetén kívül kicsendül az egyesületi munka szeretete, régi szép hagyományaink tisztelete, az arra érdemes nagyszerű elődök emlékének megbecsülése, a bányászat történetének ápolása és a kegyeleti emlékezés hangja is. őszintén kívánom, legyen ez az írás a vállalat és az üzemek, valamint egyesületi csoportunk együvétartozásának jelképe, emlékeztető a harminc év alatt végzett közös munkánkra és annak eredményeire. Azzal ajánlom e könyvet egyesületi tagtársainknak, a Veszprém megyei bányászat érdeklődő dolgozóinak, hogy az elmúlt harminc évben megtett út megismerése segítse elő a további feladatok nnegoldását, Veszprém megye bányászata elé tűzött célok eredményes teljesítését. Veszprém, 1985. január DR. PERA FERENC a Veszprémi Szénbányák vezérigazgatója a Veszprémi csoport elnöke