Az Operaház története kezdetektől napjainkig [antikvár]

TISZTELT OLVASÓK! Rejtelmes Ház ez. Kívülről azok is ismerik, akik sosem tették lábukat az épületbe, belülről meg néha az igazgatók számára is kiismerhetetlen világ maradhat az Operaházé. Ám maradjunk a kaptafánál mind, kik e hiánypótlónak szánt informatív és illusztratív, új kötet születésénél bábáskodunk. A felkért fiatal, friss szellemű szakírók írjanak tovább rólunk elfogulatlanul, a fotográfusok vizslassák eztán is e titokzatos mű mindenféle szépségeit. A látogató látogasson minket, az Olvasók pedig olvassanak (is)! Mi, operaháziak viszont dolgozzunk azon, hogy a 203 esztendeje született Ybl Miklós mégoly szép, immár 133 éves operaháza ne metrómegálló legyen a budapestieknek vagy megközelíthetetlenül tiszteletet parancsoló színháztemplom a vidék Magyarországának, és ne csak látványosság, zenei Halászbástya a külföldiek számára, valamint végképp ne mauzóleumaként maradjon meg egy múltban ragadt kosztümös kornak a világ operajátszása számára. Tudjuk most is, mi a cél: épp ez-a panoptikumra eredendően hajló operai műfajok előadásait élő és eleven jelennel megtölteni vagy felöltöztetni a kortalanul gyönyörű Ybl-pa-lotában és az Erkelben! Mai értékkel telíteni a régi formát, és ma értelmezhető ruhába bújtatni az ódon tartalmat. Szél pedig van, lesz is - és a magyar nemzet összművészetének vitorlájába ma már egyetlen, de európai viszonylatban is elsők közt teljesítő Operája fújja a passzátszelet. Műemlék e Ház, nem emlékmű. Számomra pedig megtiszteltetés, hogy e jeles évben én köszönthettem Önöket, és az Ybl-palota most nyáron induló - zárás mellett megvalósuló - másfél éves korszerűsítésével is Önöket, a határokon átívelő magyar nemzeti közjót szolgálhatom Ókovács Szilveszter főigazgató Magyar Állami Operaház Budapest, 2017. szeptember 1.