Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története II. [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Nagy örömmel ajánlom figyelmébe az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum történetét bemutató második kötetünket. Büszke vagyok rá, hogy e komoly intézményhez méltó impozáns kötet születésénél bábáskodhattam. Amit az első kötet kiadói előszava kívánt, többé-kevésbé teljesült: az OPKM immár saját székházában, a Magyar Pedagógusok Házában nyújtja szolgáltatásait, és dolgozik azon, hogy az elkövetkező ötven év története még impozánsabb lehessen. A közelmúlt történelmének áttekintése nehéz feladat. Sok forrásból kell és lehet válogatni, akár még saját élményekre is lehet építkezni. Eközben azonban objektív és távolságtartó szemlélet szükséges. Az OPKM 1958-1990 közötti korszakának történetét feldolgozó munka szembenézett és megbirkózott ezekkel a feladatokkal. így az olvasó nemcsak egy intézmény életébe pillanthat be, hanem egy korszak könyvtárügyéről is képet kap. Egy olyan korszakról, amely a magyar könyvtárügy számára komoly változásokat, fejlődéseket, értékteremtést jelentett. Sajnos, ezekről az eredményekről ma szeretünk elfeledkezni. Köszönet illeti a szerzőt a vállalkozásért és a befektetett hatalmas munkáért. A mű most elkezdi önálló életét. Átadjuk az olvasóknak, azoknak, akik saját emlékeiket is kereshetik a lapokon, és főképp azoknak a fiataloknak, akik számára ez a korszak már valóságos történelem. Szívesen ajánljuk, olvassák és tanuljanak belőle. Hisszük ugyanis, hogy minden történetírónak ez a valódi hivatása: példát, tanulságot szolgáltatni, mintát, hivatkozási alapot, vagy olykor elrettentő példát adni. Az OPKM ma is számon tarja történelmét, büszke minden vezetőjére és munkatársára. Valljuk, hogy ez az intézmény ma nem lenne az, ami, ha ők nem úgy teszik a dolgukat, ahogy e kötet lapjain olvashatjuk. Jövőnk a múltunkban - hangsúlyosan a közelmúltban - gyökerezik.