Bábonyibérc városrész [antikvár]

ELŐSZÓ Miskolc térképén BÁBONYIBÉRC névvel megjelölt városrész, a Szinva völgyre észak felől lefutó dombok lábánál terül el, felhúzódva a névadó „bércre". A város határa a XIX. század közepéig valahol a mai Vologda-Fazekas utcák mentén húzódhatott. Ezt jelzik a megszűnt Sánc utca és áthelyezett ^ Fábián utca (= kapu) nevek. Az innen északra kifejlődött bel-terület eredetileg zártkerti gyümölcsös, legelő, a patak mentén j'i'''' ^ kaszáló volt. Az 50-es években még láttunk itt „évszázados" [{fAvi császárkörte fát (Koroknay-kertben), hallottunk a mai Szent László-Toldi utca kereszteződése közelében eltemetett bejáratú nagy pincéről. Gyermekkori élményünk volt a csordás hajnali, teheneket hívogató trombitálása és este, ahogyan a köz-legelőről visszatérő egyes állatok maguktól hazataláltak. A XIX. század végétől az 1920-as évekig kertvárossá fejlődött területen megmaradt néhány tőzsgyökeres családi paraszti porta, istállókkal, ólakkal, zegzugos hátsó kertekkel, és-ami a gyerekeknek legizgalmasabb volt- különféle mezőgazdasági szerszámokkal, gépekkel, szekerekkel. (Szívesen korrepetáltam paraszti származású osztálytársaimat egy-egy finom rántotta reményében az 50-es években.) Sok kisiparos is megtelepedett itt műhelyével: asztalos, kárpitos, cipész, lakatos, kályhás, villany-és vízvezetékszerelő, megbecsült gőzfürdős tyúkszemvágó és egy-egy boltos. A két világháború között, részben felvidéki származású különféle közalkalmazottak (hivatalnok, tanár, bíró, mérnök, vasutas), gyári munkáscsaládok, a külső területen „honfoglaló" nincstelenek települtek ide, saját építésű vagy bérlakásokba. Tisztességes, demokratikus közösségi élet alakult ki a legkülönbözőbb H'i r 7 I,;