Bács-Kiskun megye múltjából XI. [antikvár]

SZABÓ ATTILA KECSKEMÉT KÖZMUNKATERHEI A HÓDOLTSÁG VÉGÉTŐL 1848-IG BEVEZETÉS Magyarországon a feudalizmus korában a jobbágyság kizsákmányolását realizáló különböző szolgáltatások közül a munkajáradék, vagy más néven a robotszolgáltatás volt az, amelynek felhasználása, mértéke az egyik legjellemzőbb vonása volt az adott korszaknak.1 Az Ingyenmunkát a jobbágy a saját munkaeszközeivel (esetleg anélkül) az urasági udvarban, vagy a majorsági földön a legkülönfélébb munkaterületeken volt köteles végezni. Ennek mennyiségét 1514-1^ nem határozta meg törvény. Kölcsönös egyezség vagy szokásjog alap ján robotoltak a jobbágyok. Erre a korszakra a munkaszolgáltatás fokozatos visszaszorulása a jellemző. A majorsági gazdálkodás teijedése folytán megnőtt a jobbágyi ingyenmunka igénye. A 1514-es törvények a robotot évi 52 napban határozták meg, de ezt a felső határt a földesúri üzemek munkaerőszükséglete sok helyen már a XVI. század végén túlszárnyalta, a XVII-XVIII. században pedig a robot korlátlan emeléséhez vezetett. A munkajáradék lett a parasztság legsúlyosabb terhe, egészen a jobbágy felszabadításáig. Mária Terézia az Urbáriumban magas szinten egységesítette a" munkaszolgáltatást, amely az 1848. évi, az úrbéri viszonyok eltörlését kimondó törvényig érvényben volt. (Egyébként az alföldi részeken az Urbárium a törvényileg biztosított robotjárandósággal jelentősen elősígítette a majorsági gazdálkodás kíteijedését.) A hódoltság korától a cívis városokban, mint pl. Kecskeméten és Nagykőrösön a város fizette pénzben, terményben és munkában a földesúri terhet.2 A lakosokon pedig a városi magisztrárus — mint földesúr — hajtotta be a pénz-, termény- és munkaszolgáltatást, 1. Legfontosabb szakirodalom: ACSÁDY Ignác: 1948. — IVÁNYI Emma: 1952. — SZABÓ István: 1940. — SZÁNTÓ Imre: 1952. — VARGA János: 1952. — VARGA János: 1969. 2. HORNYIK János: 1860-1866. — IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1990. — MAJLÁT Jolán: 1941. 5