Bajai arcélek 1-3. [antikvár]

Előszó E kötet íróinak, az interjúk készítőinek szerencsés módon alkalma volt Baja város 20-21. századbéli kulturális életének tizenhét különleges szereplőjével, karizmatikus személyiségével, hivatásos értékteremtőjével találkozni, beszélgetni. Irigylésre méltó módon bebocsátást nyertek otthonaikba, bepillanthattak személyes világukba, s eközben mindnyájukat megérintette az emberség varázsa: a nagyság egyszerűsége, a teremtőkészség póztalansága. Kíváncsiságukért, minta gyanánt és tanulságképpen tudást és tapasztalatot kaptak tőlük sorsokba csomagolva, melyekben a tökéletlen, mégis remekmívű 20. századra, s benne egy Magyarország peremére szorult, mégis a világ középpontjának érzett város különleges teremtményeire ismerhetünk. E kötet esszéi, visszaemlékezései, riportjai életutak: hiteles rajzok, őszinte beszélgetések, villámportrék, tükörképek. Jól megfestett művek, melyek nem csak vonásokat és színeket őriznek, de történeteket, hangulatokat is mesélnek nekünk. Az írói gondolatok, a kérdéssorok nem a szerzők ékszerbemutatói. A végeredményként megszületett hiteles és informatív írások által valóban megismerhetünk valakit, aki a maga dolgában mester. Aki intelligenciáját, műveltségét, szellemének fényét, árnyaltságát, alkotókészségét, személyiségének teljességét abban adja át nekünk, amit a legjobban tud, amihez a legjobban értett. Egy-egy életút rövid összefoglalása, egy-egy portrékép elkészítése azonban nem csak értékkeresés, de értékőrzés is egyben: szemelvény, hiánypótlás Baja város 20. századi kulturális életének tartalomjegyzékéből. Racionális, pragmatikus világunkban, haszonelvű kényszereink közepette ugyanis csak úgy őrizhetjük meg emberi méltóságunkat, teljességünket, boldogságunkat, ha nem csak biológiai, de kulturális lényeknek is tekintjük magunkat, s mint ilyenek, ápoljuk és megbecsüljük kulturális értékeinket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy ország, egy város kultúráját csak külső jelek alapján ítéljük meg: templomai, székesegyházai, kastélyai, palotái, a városkép, az ott keletkezett irodalom, zene, színház, képzőművészet - a külcsín alapján. Ezek azonban nem mindig megbízható jelek. Gyakran csak csalóka keret, amire mégis jobban odafigyelünk, mint a „láthatatlan" képre, a hely szellemére, kulturális közösségeire. E titokzatos, hiányzó képet festették meg nekünk e kötet szerzői. A megszületett mű egy különleges térkép is egyben Bajáról, mely nem egy összefoglaló távlati képet, hanem egy sajátos válogatást ad és egyben közel hoz számunkra néhány megismételhetetlen, példaértékű bajai sorsot, életpályát. A kötetben szereplő bajai polgárok (orvos, mérnök, tudós, művész, pap, tanár, sportoló, mesterember) életművükkel létrehoztak, teremtettek, megformáltak valamit: egy „idolt", tárgyat, tudást, formát, eszközt, melynek azután saját világukban próbálták meglelni szellemi fészkét. Azt a fészket, amelyben a „tojás" jól érzi magát. Nem könnyű feladat, mert a fészek, a kultúra nem csak az, ami van, hanem az is, ami majd lesz. Vagyis: ami még nincsen. Csak sejtések, vágyak, vonzódások és hajlandóságok vannak. Mert a kultúrát nem lehet csak úgy „megteremteni", csak úgy a semmiből „ötleteléssel" létrehozni. Mert a kultúra nem csak egyfajta csoportos értékteremtés, értékmentés, nem a gondolkodás vagy a művészetek„akadémiája" és nem is egyfajta kulturális seregszemlén született eredmény. A kultúra valójában felöleli a valóságnak mindazt a részét, ahol az esztétikai és etikai értékek megélése az ember lehetőségeinek és korlátainak felismerésével történik. S talán ez a legfontosabb üzenete e kötetben olvasható életutaknak: csak hitünk, képességeink, lehetőségeink és korlátaink felismerésével és vállalásával együtt, és nem azok ellenében tudunk idő- és értékálló örökséget hagyni utódainkra. E bajai honpolgárok ezt ismerték fel. S ennek felismerése maga a kultúra. Kovács Zita művészettörténész