Bajcsa-vár [antikvár]

0 ELŐSZÓ Az 1990-es évek elején egy magyar, osztrák és szlovén kollégákkal tartott szakmai megbeszélésen, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Zalaegerszegen rendezett, határokon átívelő kutatási programokról, elsősorban közösen megoldandó ősrégészeti kérdésekről tárgyaltunk. Mindez röviddel azelőtt történt, hogy Vándor Lászlónak sikerült azonosítania a Nagykanizsától 8 km-re délre fekvő egykori végvárat, a stájer rendek finanszírozta Bajcsavárat. Mivel az erődítmény alapvető jelentőségű közös történelmünk szempontjából, elhatároztam, hogy a zalaegerszegi Göcseji Múzeum kutatásait tőlem telhetően előmozdítom. Nagy örömömre hamarosan segítségre találtam a Stájerországi Tartományi Gyűlésben, a Stájer Történeti Bizottságban, a Stájer Uraniaban és a Tartományi Múzeumban (Joanneum), mely intézmények azután a Bajcsa-vár-projektet anyagilag támogatták. A kutatási munkákban a Tartományi Hadszertár és Levéltár is fontos szerepet vállalt. A Bajcsa-projektben résztvevő magyar és osztrák kollégák sok éven át tartó, közös munkája tette lehetővé, hogy kiáshassuk és dokumentálhassuk a végvár maradványainak nagy részét, mielőtt még a homokkitermelés áldozatául esett volna. A feltárt leletanyagot azután az MTA Régészeti Intézete és a Göcseji Múzeum munkatársai vették számba, restaurálták, dolgozták fel és válogatták ki - a grazi Hadszertár anyagával kiegészítve -elsőként egy Zalaegerszegen megrendezett kiállításra. Nagy örömünkre szolgál, hogy ez az anyag most tovább gazdagodva a budapesti Hadtörténeti Múzeumban kerül kiállításra, sőt tervezik horvátországi és grazi bemutatását is. A feltárásban részt vevő magyar kollégák úgy határoztak, hogy a grazi Hadszertár és a Joanneum munkatársainak segítségével önálló kötetben dolgozzák fel a közép-európai viszonylatban is értékes leletanyagot, amely a korabeli török—magyar határvidék teljes tárgyi kultúrájába kínál betekintést. A régészeti anyagot a grazi és bécsi levéltárak írott forrásainak adatai teszik még teljesebbé. A jelen katalógusban összegzett több éves munka alapvető fontosságú a Mura menti népek történetének megismeréséhez. Végül köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik a régészeti feltárás, a restaurálás, a kiállítás és az azt kísérő katalógus munkálataiban — Bajcsavárt egykoron felépítő elődeinkhez hasonlóan — közösen és áldozatosan részt vettek. Diether Kramer