Bakony-Balatoni Kalendárium 1994 [antikvár]

Az 1993. évi kalendárium borítóján Udvardi Erzsébet festményén a nap aranysugaraiban pihenő Balaton-felvidéki táj elmondja erről a világról azt, amit szóban a költők is csak hosszan tudnak elmondani: a táji szépség melegét, barangolásra hívó nyugalmas hegyeit és völgyeit, a Balaton ellenállhatatlan és mégis megnyugtató vonzását. Erről a táji csodáról szól "Az olvasóhoz" a szó erejével Keresztury Dezső az 1993-as naptár első lapjain. Az 1992-esben meg Pozsgay Imre „Beköszöntő"-jének bölcs szavai erősítik a megérdemelt hitelt a kalendárium műfajban. Mert hogy a táj és népének annyi értékével és állandóan megújuló erőfeszítéseivel hitegetés nélkül ad reményt valamennyiünknek. Valóban a múlt és a jelen, a táj és az ember gyötrelme és hite, a hétköznap és az ünnep, a valóság és égi mása egyszerre van jelen ezekben a kalendáriumkötetekben. Örömmel olvastam végig én is valamennyit. Mint a gyermek a mesét, várom a következőket. Ezt is, amihez a beköszöntő megírására kért fel Varga Béla szerkesztő. Köszönjük meg ezt a negyedik éve tartó misszióját. Ha most még egyáltalán mondhatok valamit azon túl, amivel ez a négy kötet már megajándékozott bennünket, akkor néhány nagyon sokszor „megélt" vagy bebarangolt Balaton-felvidéki és bakonyi hely egy-egy személyes élménnyé is vált csodájáról írnék egy-két, ezekhez képest dadogó mondatot. Sokszor, nagyon sokszor bejártam ezeket, sajnos többnyire már autós utakon, de azért gyalog és lovas szekéren is, mint Rómer Flóris, az elbűvölő Bakony könyvében.