Balassagyarmat az irodalomban/Szellemóriások nyomában [antikvár]

Néhány gondolat egy régi-új könyvről Felmerülhet a kedves olvasóban: vajon mi az oka egy 1972-ben napvilágot látott könyvecske újrakiadásának, mi hívta életre az ismételt megjelentetés gondolatát? Mint az a Michel Gyarmathy és Schuchmann Zoltán levelezéséről szóló írásból kiderül: 38 évvel ezelőtt nagy port vert fel ez a kiadvány. A balassagyarmati szakmunkásképző igazgatója arról számol be világhírű párizsi barátjának 1972. november 15-én, hogy elhúzódó nyomdai munkálatok után végre megjelent Szabó Károly: Balassagyarmat az irodalomban című antológiája, melynek „hallatlan sikere van". Nem túlzás azt mondani: akkoriban minden kultúrát, irodalmat szerető balassagyarmati várta ezt a könyvet, eseményszámba ment annak megjelenése. A városban pedig hála Istennek minden időben akadt szépszámú irodalmat, kultúrát kedvelő ember. Balassagyarmat lakosságának zöme lokálpatrióta. Az Ipoly-parti település polgárai mindig is büszkék voltak a város roppant irodalmi, történelmi múltjára, hiszen Balassagyarmatnál többszörösen nagyobb lélekszámú városok nem dicsekedhetnek még megközelítő névsorral sem: elég, ha Balassira, Madáchra, Mikszáthra, Komjáthyra, Szabó Lőrincre gondolunk. Nyugodtan állíthatjuk: ennek a városnak az irodalom adott tartást, Gyarmatnak a magyar irodalom adta meg a „fazonját" Ezért is ment eseményszámba az, hogy egy 1951-ben a városban megtelepedett dunántúli tanár nekifogott a nagy munkának, s felgombolyította a szálakat: Gyarmat és a magyar irodalom évszázadokra visszamenő szoros kapcsolatát. Körültekintő munkájában minden fontos, a városra történő utalást összegyűjtött, röviden felvillantotta a városban egykor élt vagy a városról író tollforgatók életrajzát, előszavában pontos képet rajzolt Balassagyarmat történetéről, szellemi hullámhegyeiről és völgyeiről. Nem csoda hát, hogy kötete mind egy szálig elfogyott és családok sokaságának polcaira került. Szívesen forgat-