Balaton [antikvár]

Lehet a megszokott közhelyeken kívül valami mást is mondani a Balatonról, amelyet mi - magyarok - egyszerűen tengernek nevezünk? Biztos, hogy lehet. De az is tény, hogy a vízről szólva a közhelyek is igazak. Mert valóban tengernek hat a Balaton, különösen ha páratakaró terül rá, ha nem látjuk, csak sejtjük partjait. Aki megfordult Európa híres fürdőhelyein, igazolhatja, hogy a Balaton vize mindegyiknél élvezhetőbb. Hisz édesvizű tó, kellemes temperatúrájú, nyaranta oly üdítő, hogy aki egyszer megmártózik benne, annak nem igen akaródzik a partra lépni. Egyszóval jó a környékén tartózkodni. Az az ember érzése, hogy egy életet kellene eltölteni a partján. Mindegy, hogy hol: híres-nevezetes települések forgatagos világában vagy a szerényen meghúzódó falvak csendes nyugalmában. Központjaiban: Tihanyban, Keszthelyen, Siófokon éppúgy, mint Dörgicse, Balatonvilágos vagy Aliga békességében. A XIX. század derekán, amikor Európa népei tavaszukra, a társadalom megreformálására készülődtek, a lelkesültség romantikus mámorában a kor egyik legjelentősebb és mindenképpen legforradalmibb költője, Petőfi Sándor írta Magyarországról, hogy "Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta!" E poétai elragadtatás természetesen múlt századbeli. Ám ha eljátszadozunk ezzel a képpel, akkor úgy is módosíthatunk rajta, hogy e bokréta legszebbik virága bizonyára a Balaton.