Balatonmáriafürdő és környéke [antikvár]

Századunk elején a Balatont ismerők képzeletében még úgy élt a Fonyódtól nyugatra elterülő part, mint amely csak legelőnek alkalmas. Ott hűsöltek a Hunyady és a Festetics uradalom bivaly- és más állatcsordái az alacsony vízben. A nádas még hosszan húzódott a Kis-Balaton végtelen náderdejéig.A falvak a tó fölé emelkedő alacsony homokhátakon lapultak meg, mögöttük már a Nagyberek hatalmas területe húzódott lápos, ingoványos, nádas, sásos, fűzfás, nyíltvizes területeivel. Szélén ültek a berki falvak, közrefogva az ősi érintetlenségben leledző vízivilágot, amley még híven őrizte az elmúlt évszázadok hangulatát. A nép színes történeteket font köréje, a vízi manók, tündérek, tatár, török veszedelmek váltogatták egymást a környék lakóinak képzeletében. Mese, monda és sok igazság keveredett ezekben, hiszen sokszor szaladtak a környék lakói a Nagyberek alig kiemelkedő homokszigeteire, amelyeken elrejtette őket a környező náderdő, ahova senki sem mert utánuk menni.A keskeny tószegélyen csak a múlt század végi nyarakon jelentek meg a fürdőzők, fabódékból bújtak elő, akkor távolabb hajtották a falvak gulyáját, kondáját, még a libákat is, hogy tiszta legyen a víz, ahol a vendégek ismerkedni akartak a nagy tóval.