Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár kézirattárában [antikvár]

Kézirattárunk régi terve valósul meg az új katalógus-sorozat megindításával. Olyan adósság törlesztéséhez fogtunk hozzá ezzel, aminek sürgősségét egyre jobban éreztük. Hiszen katalógus-publikálás nélkül a kézirattári állomány nagy része holt anyag marad, amelynek használata sokszor szinte a véletlenre van bízva. Mert míg a nyomtatott kiadványok megjelenéséről bibliográfiákból, ismertetésekből minden szakember értesülhet, addig kéziratok lelőhelyéről, hozzáférhetőségéről, sőt gyakran még létezéséről is csak a kézirattári katalógusok adnak fölvilágosítást. S ezért, ha egy-egy hagyaték megszerzéséről, értékes kéziratoknak közgyűjteménybe kerüléséről csak esetleges híradások, szórványos tájékoztatások jelennek meg, akkor hiába vannak a leggondosabban vezetett kézirattári kartoték-katalógusok, a kutatónak nem lehet biztos és állandó értesülése a kéziratos forrásokról. Fáradságos, időtrabló kutatásokkal kell kézirattárról kézirattárra mennie, amíg egy író vagy tudós megfelelő kézirataira, levelezésére, személyi irataira rábukkan. Még nagyobb problémát okoznak az ismeretlen szerzőjű, anonym kéziratok. A kéziratoknak legtöbbször nincs olyan címlapjuk, mint a könyveknek, sőt gyakran még címük sem. Ilyen esetben tehát katalogizáláskor a kézirattáros kénytelen a tartalom alapján önkényes címet konstruálni, az anonym kézirat címfölvétele pedig elsüllyed a betűrendes katalógus céduláinak tíz- és százezrei közé. Nagy kérdés, mikor figyel föl rá egy kutató, mert kézirattárak anyagát sohase tárhatja föl olyan részletes szakkatalógus, mint amilyen a nyomtatott könyvek decimális rendszerű szakkatalógusa.