Bandusia forrása [antikvár]

Eltemetve, elfeledve A török beveszi Belgrádot. Sok ezer szerb család (a források minden déli népet rácnak mondanak az akkori Magyarországon) gyűlt össze akkorra a város körül. Most menekülniük kell. Az 1600-as évek utolsó évtizedében járunk. Magyarország az úticél. Sokan közülük Budán és Pesten (mások s másutt: Ráckevétól Szentendréig, végig a Duna mentén) találnak új otthonra. Szellemi s világi hatalommal felruházott vezetőjüket, Csernovics (Car-nojevics) Arzén pátriárkát 1695-ben már itt éri az újabb súlyos csapás. Szentendrén a háza porig ég. A felsőbbséghez fordul, adnának neki a pesti határban telket, hogy ott magának egy másikat építhessen. Pontosan meg is határozza a helyet, ahol lakna: valahol a híres forrás, az „Illyna Voda" (Illés vize) közelében. Nevezetes hely időtlen idők óta. A pátriárka fenti kérelmét említő udvari jelentés is „jó kútról" beszél, s elárulja, hogy bőven áradó vizét „régen" csöveken vezették be a városba. Az irat dátuma: 1695. december 13. E jeles helynek ez a legkorábbi datált említése. De a szövegből az is kitetszik: a közönség nemzedékek hosszú sora óta ismerheti. Hiszen az egyetlen bő vizű forrás a bal parton, a főváros térségében. Csernovics nem kap engedélyt az udvartól, hogy itt építkezzen. A Szerb utca egyik házában szerez hát lakhatást magának. A közvetlen környéket akkor már évszázadok óta szinte csak az ő népe lakja. Ekkortól, a 17. század legvégétől a 19. század utolsó harmadáig, vagyis hat-hét további nemzedéknyi időn át még sokszor és sokféleképpen említik Illés kútját a város irodalmában. Az 1870-es évekre azonban - a pesti vízvezetékrendszer kiépülése után - veszít a jelentőségéből. Arról nem is beszélve, hogy bár addig Pest gondosan megőrizte birtokaként a forrást és telkét, a katonai nevelőintézet immár egyre határozottabban úgy tesz, mintha az övé volna. A volt Orczy kertben berendezkedő majdani Ludovika a forrás telkét a maga kerítése mögé zárja, s bár eleinte lehetővé teszi, hogy a falon átvezetett csorgónál megtöltsék vedreiket, kannáikat, akik nem akarnak a vizéről lemondani, egy közelebbről meg Kápolnát keresünk