Barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában [antikvár]

Úgy tűnik, vannak a magyar könyvtárügyben is hagyományok. Sokat nem ismerek, de a helyismereti könyvtárosok és persze a bibliográfusi szekció évenkénti közös konferenciáját igen. Amelynek ráadás hagyománya" egy kötet, amely tartalmazza az előző évi eszmecsere anyagát, s amelynek előállítása a rendező könyvtár feladata. Nemes hagyomány, fontos érdeket védünk ezzel. Mondjunk nyugodtan nagy szavakat: a tudomány értékét és becsületét, önmagunk szakmai képzésének jelentőségét s nem utolsósorban a helyismereti gyűjteményt használó olvasók, kutatók érdekeit.Most is ez történik. Sokan már nem emlékeznek a 2005-ös találkozóra, hiszen nem csak a napok rakódtak egymásra, hanem a könyvtárügy eseményei is. így most, aki belenéz a kötetbe, felfrissítheti emlékeit. Örülhet a kiváló előadások szövegének, amelyeket akkor is élvezhetett már a színes, érdekes egyéniségű előadók tolmácsolásában, de hát ismerjük a mondást: szó elszáll...Márpedig Veszprémben újra csak fontos témáról értekeztek a kollégák. A hely értékeiről és azok beépítéséről a helyi tudatba és ismeretbe. Hogy mit ad egy táj az ott élőknek és a nemzetnek. Mitől más a hagyomány az Alföldön és Pannóniában, Erdélyben és a Felvidéken, hogy csak nagytájakat említsek. S akkor hol vannak még az apróságok? A palócok földje, a Nyírség vagy éppen a szatmári vidék, netalántán a Bakony-tája vagy éppen a Balaton környéke. Hihetetlenül színes, gazdag és értékes kép ami így elénk rajzolódik, pedig a konferencián most csak egy vonatkozást vettünk figyelembe: az irodalom hagyományait és annak könyvtári kapcsolódását.