Barangolások hazai tájakon II. [antikvár]

Lébény A Szigetköz szakrális ékszerének tartják a Győr nemzetség által a XIII. század elején emelt templomot, hazánk egyik legbecsesebb, legértékesebb, román stílust örökítő emlékét. Sok érdekes legenda övezi korai történetét, építésének ideje is homályba vész. Kövekké változott bárányok A vidék korai leletanyagainak többségét - a kőkor eszközeitől a késői vaskor házmaradványáböl származó leletanyagig - a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum és a győri Xantus János Múzeum őrzi. 1950-ben és 1965-ben gazdag római kori emlékek kerültek elő a régészek keze nyomán, 1964-ben pedig IV. századbeli germán fejedelem sírját találták, aki Pusztai Rezső szerint feltehetően a hun terjeszkedés elől menekült, s itt letelepedve, a rómaiak szövetségeseként, azok katonai szolgálatában állhatott. A mai Lébény közelében vált ismertté a rómaiak Quadrata nevű légióstábora is. A környék már a honfoglaláskor lakott hely volt. A település első írásos emléke - 1199-ből - egy oklevél, azt tanúsította, hogy a korábban már az itteni monostorhoz tartozó Lébényt és két másik lakott helyet Imre király, midőn kibékült (egyes kutatók szerint a Győr, mások véleménye szerint a Hédervári nemzetségből való) Saul kalocsai érsekkel, nekiadományozta. A Kézay- és a Budai Krónika szerint e helyet, melyet Libinnek neveztek, de a középkorban: Liben, Leben, Laybenként is írták, egy német gróf kapta hűbérül, aki több alkalommal járt Konrád császár követeként 1. Endre királynál, és Salamon idejében telepedett volna meg. Saul halála után testvérei, Poth, Moson- és Chepán Bács vánspanja öröklött jószágaikat, javaikat a pannonhalmi bencéseknek adomá-