Baranya és a forradalmak [antikvár]

AZ OLVASÓHOZ Fél évszázada annak, hogy a magyar munkásság világraszóló forradalmi tettel igazolta: be tudja tölteni történelmi szerepét. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása alatt jogi, politikai, kulturális és gazdasági intézkedéseiben olyan jövő képét bontakoztatta ki, amely ma is például szolgál szocializmust építő társadalmunknak. Egy háborúban legyengült, vesztes állam, proletariátusa meg akarta mutatni, hogy milyen új rendet kellene építeni a széthullott monarchia, a vereséget szenvedett uralkodóosztály és a háború romjain. A forradalmi lendület akkora volt, hogy rövid időre elsöpörte, elhallgattatta azokat is, akik minden új ellenségei voltak. Baranyában az I. világháború elvesztése sajátságos helyzetet teremtett. A belgrádi fegyverszüneti megállapodás értelmében a szerb királyi csapatok 1918. november 14-től 1921. augusztus 22-ig megszállva tartották Baranya és Somogy legnagyobb részét. A meg nem szállt területen 87 község maradt, amelyeknek közigazgatási központja Sásdon volt. A Tanácsköztársaság idején itt működött a Baranya megyei direktórium. Baranya egy része a forradalmak idején el volt szakítva az országtól, neve mégis elválaszthatatlanul összekapcsolódott az 1918— 19-es forradalmakkal. A magyar munkásmozgalom két kiemelkedő eseménye fűződik Baranyához: itt tört ki a Monarchia egyik jelentős katonai felkelése, és az itt lefolyt 18 napos sztrájk figyelmeztette a szerb hivatalos kormányköröket, hogy az annexiós politikának sem a polgárság, sem a munkásság körében hívei nincsenek. A baranyai munkásság el volt szakítva proletártestvéreitői, de rokonszenvét és segíteniakarását tettekkel is bizonyította. Tanácsmagyarországon harcolt 7 vörös bányász-zászlóalj, és a pécsi Hajdú Gyula volt a kaposvári 44-es Vörös Dandár politikai tisztje. A megszálló SHS katonaság nem nézte jó szemmel a munkásság szervezkedését és bérmozgalmait. A cenzúra, lapbeszüntetés és a tettlegességek napirenden voltak. Baranya proletariátusának szocialista hazafiságát és marxista öntudatát a „Munkás" tartotta ébren. Mi sem jellemzőbb a pezsgő politikai életre, minthogy a párt 1919.