Barokk freskófestészet Magyarországon I. [antikvár]

ELŐSZÓ A freskófestés a kora újkori európai művészet hierarchiájában rangos helyet foglalt el, kivitelezését tekintve pedig az egyik legnehezebb eljárásnak számított. Művelőit nagyra becsülték kivételes technikai tudásukért, mivel az anyagok és a munkakörülmények különösen nehéz feladatok elé állították őket. A nedves vakolatra festés gyors munkát és biztos ecsetkezelést követelt meg, és az eljárás során csak bizonyos, a meszes vakolat anyagával kémiailag vegyíthető pigmenteket lehetett alkalmazni. A freskó - főleg a mennyezetfestmény - térbe ágyazott kép, amely az ábrázolás területén is kivételes nehézségek elé állította a művészt: az alulnézet, a rövidülések, a látszatarchitektúra perspektivikus hatásának gondos kiszámítása mind olyan ábrázolásbeli problémák, amelyek miatt a freskófestészetre a festői képességek egyik legmagasabb próbaköveként tekintettek. Fogásait nem is lehetett akadémiákon megtanulni: a tanoncok csakis egy gyakorlott mester mellé szegődve, évek hosszú munkájával tudták elsajátítani. Azonban a freskófestészet valódi tekintélyét mindeme nehézségeken túl az adta, hogy produktumai a szó szoros értelmében vett monumentális képek, a vallás, a történelem, a gondolkodás legnagyszerűbb és legfontosabb eszméit és történeteit megörökítő alkotások. Tehát amellett, hogy sajátos technikai fogások ismeretét követelte meg, mint kitüntetett vizuális közvetítőeszköznek a kora újkori európai művészetben önálló szabályrendszere alakult ki, egyedi művészi eljárások, ábrázolási módszerek és témakörök jellemezték, továbbá meghatározott befogadói képzetek, elvárások kapcsolódtak hozzá. Magyarországon az emlékanyag áttekintésének és tudományos feldolgozásának kereteit mindeddig elsősorban stílustörténeti jellegű tanulmányok, művész- és korszakmonográfiák jelentették, amelyeknek köszönhetően bizonyos életművekről, azok kölcsönhatásairól, valamint a stílusfejlődés fő irányairól és annak társadalmi-politikai, szellemtörténeti okairól alapos ismeretekkel rendelkezünk. Garas Klára Magyarország 17—18. századi piktú-ráját bemutató kötetei, amelyek a hazai barokk festészet első és máig egyedülálló összefoglaló monográfiái, a mennyezetfestészetet vezető műfajként tárgyalják. Ugyanezen kötetek adattári részei a magyarországi barokk freskóemlékek első topográfiai rendszerű jegyzékét is nyújtják. Az auvre-katalógussal ellátott művészmonográfiák élén Garas egy másik, ugyancsak példaértékű munkája áll, amelyben a mennyezetfestészet egyik legragyogóbb és legeredetibb tehetsége, Franz Anton Maulbertsch pályáját tekintette át. A Magyarországon működő freskó festők - köztük Johann Lucas Kracker, Lieb Ferenc, Franz Xavér Bucher - tevékenységének feldolgozásában máig meghatározó műfaj a monográfia és a monografikus jellegű tanulmány, míg Dorffmaister István freskófestői tevékenységének összefoglalására az 1997-ben Szombathelyen megrendezett kiállítása kínált alkalmat. Az épületmonográfiák keretében publikált freskókutatás első példái a két világháború között a „Pázmány Péter Tudomány Egyetem Művészettörténeti Gyűjteményének dolgozatai" sorozatában jelentek meg: Pigler Andor és Kapossy János a pápai plébániatemplom, a győri Szent Ignác-templom és a szombathelyi székesegyház freskóciklusainak forrásanyagát, keletkezéstörténetét és ikonográfiái programját mutatták be. A szakrális terek kifestését elemző újabb doktori értekezések és monográfiák pedig már a jelen kutatással szoros összefüggésben készültek (váci székesegyház, sasvári pálos templom, sümegi plébániatemplom). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténeti Tanszékének „Barokk freskófestészet Magyarországon" címmel indított programja a nagy hagyományú képzőművészeti médium hazai emlékeinek átfogó és teljes körű kutatására vállalkozott. A projekt egyben a Research Group for Baroque Ceiling Painting in Central Enrope néven 2006-ban megalakult nemzetközi kutatócsoport tevékenységéhez kapcsolódik. Ez a szervezet München, Regens-burg, Erlangen, Bochum, Wroclaw, Prága, Brünn, Bécs, Pozsony, Budapest, Bologna, Verona, Velence, Maribor és Zágráb akadémiai kutatóintézeteinek és egyetemi tanszékeinek művészettörténészeit foglalja magába. Célja, hogy keretet adjon az együttműködésnek, a rendszeres tudományos diskurzusnak, a kutatási eredmények megosztásának. További célkitűzés a barokk freskófestészet középeurópai emlékeinek digitális adatbázisban való feldolgozása. Ez olyan alapkutatást jelent, amelynek során az egyes nemzeti kutatócsoportok részletes digitális fotódokumentációt és leíró katalógust tartalmazó adatbázisokat állítanak össze, amelyek egy közös online felületre integrálva elérhetővé és kereshetővé válnak. Az egyes országok emlékeinek feldolgozása, a munka megszervezése és a kutatás anyagi bázisának megteremtése mindenütt az adott ország kutatócsoportjának feladata volt. Magyarországon egy sikeres OTKA-pályázatnak (75646. sz.) köszönhetően 2008 őszén kezdhette meg munkáját a PPKE Művészettörténeti Tanszékén megalakult kutatócsoport. A támogatás a projekt idejére lehetővé tette Serfőző Szabolcs kollégánk főállású kutatói alkalmazását. Intézményi partnerünk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2012-től Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, 2017 óta Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, amelynek egykori és jelenlegi munkatársai közül Gaylhoffer-Kovács Gábor, Herczeg Renáta, Nagy Veronika, Opra Zsuzsanna és Somorjay Sélysette csatlakozott a kutatócsoporthoz. Nem kevésbé fontos a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeummal kialakított együttműködésünk, amelyet a csapatban Smohay András képviselt. A freskóemlékek részletes dokumentációjához korszerű digitális fényképészeti apparátust szereztünk be, amelynek segítségével nagy felbontású részletfelvételek készülhettek. A fényképek java részét Gaylhoffer-Kovács Gábornak köszönhetjük. A fotódokumentáció igen fontos pillére lett a kutatásainknak: a freskófelületek teleobjektíves digitális fényképezésével egészen közeli, részletgazdag fotókat készíthettünk, amelyek révén - mivel minden egyes ecsetvonás, a legkisebb pigmentnyom is láthatóvá válik - a kutató mintegy az állványon dolgozó festő pozíciójából szemlélheti a művet, és mind az anyag számos tulajdonsága, mind a megdolgozás módja a szeme elé tárul. A fényképes dokumentáció új lehetőségeket nyújtott a művek technikai kivitelezésének megismerésében, a restaurálások, a hitelesség és az attribúció megítélésében. A fényképeket és alapvető információkat tartalmazó digitális adatbázis elkészítése mellett a freskóművek nyomtatott korpuszban való feldolgozását és megjelentetését is célul tűztük ki. A kiszállásokkal párhuzamosan tehát megkezdődött az emlékek kutatása,