Becsengetéstől a kicsengetésig [antikvár]

Részlet a műből:"AjánlásokCseppben a tenger Az a közösség, amelyért már eddig is és most is ennyit fáradtak és dolgoznak, ennyi áldozatot hoztak, el nem veszhet. Tarjánpusztán az elmúlt évszázadokban is mindig voltak olyanok, mutatja történetük e könyv tükrében, és ma is vannak olyanok, lásd az elmúlt húsz évet, akik sok szeretettel és odaadással dolgoztak, hogy ez a maroknyi, uradalmi cselédekből, azok leszármazottaiból rekrutálódott, és később idetelepültekből álló csoport faluközösséggé kovácsolód-jon és megmaradjon, növekedjék önértékelése, alkalmassá váljon saját értékei és érdekei képviseletére. Igen nagy szerepe volt ebben az iskolának, az elkötelezett tanítók áldozatos munkájának és újabban az óvodának. A tarjánpusztaiak mindenkit, még ezen ajánlás íróját is beállították a jó célért végzett munka sorába. Felejthetetlen személyes emlékem marad az első bérmálás. Zuhogó esőben, Lívia polgármester asszony egy csokor virággal a kezében fogadott a szabadban és arra kért, hogy szavammal, tanításommal és a bérmálás szentségének kiszolgálásával erősítsem, segítsem összefogni e kis falu közösségét. Ekkor is világos lett számomra, hogy minden intézmény", a templom, az egyházközség, az óvoda, az iskola és az önkormányzat is mind egyért, az emberért és a közösségért van, szükség van rájuk. Korunk mindegyiket kikezdte.E kezükben tartott könyv mindenre, múltra és jelenre, kicsikre és nagyokra, közelebb állókra és távol állókra, azaz kiterjedő figyelemmel, nagy szorgalommal és elkötelezett szeretettel készített alkotás. Cseppben a tenger, kicsiben a végtelen óceán tükröződik. A szomorúság benne az, hogy ez a nagyszerű kis alkotás olyan, mint egy végelszámolás, számadás. Sorba szedi sokak munkáját, áldozatát, eredményét, elismerését, hangot kap benne a hála, de ott a szorongás is, hogyan, miként tovább? Egy bizonyos: csak így, ezzel a hozzáállással és áldozatos szeretettel lehet embert formálni és szolgálni, ez a tapasztalat mindig kihívás és példa lesz az eljövendő nemzedék számára is.Amikor gratulálok a szerzőnek, Szabó Bea tanító néninek" a csodálatos munkához, és ajánlom a könyvet az Olvasóknak okulásra, gazdagodásra, fohászkodom is a mostani és eljövendő nemzedékért: Uram, adj lábunknak utat, szívüknek bátorságot, hogy a régit ismerve keressük az újat és boldogok legyünk!Pannonhalma, 2007. július 11. Szent Benedek FőünnepénVárszegi Asztrikfőapát"