Beethoven és a magyarok [antikvár]

Könyvemről. Szerény mécses ez a könyv azon az oltáron, melyet a világ gyújtott Beethovennek centenáriuma alkalmából. Tudom, hogy munkám nem hiánytalan. De mégis első összefoglalása e gyönyörű tárgykörnek. Teljességre törekedtem, de szárnyszegetten kellett látnom, hogy külföldi kutatások nélkül az irodalomnak Beethoven magyar vonatkozásaival összefüggő több kérdése tisztázhatatlan. Aztán sietnem is kellett, hogy könyvem - ha nem is a centenáriumra - de legalább a centenárium évében megjelenhessen. Az anyag a kezem között folytonosan nőtt. Annyi úton kellett volna még végigmennem, hogy esztendőkbe telhetett volna. A Mesterek Mesteréről mindent megírtak már csak a magyar terület kiaknázatlan és mondhat még újat. Az idegen zenetörténészek, ha nem is akarták elejteni, nem igyekeztek kivirágoztatni a magyar vonatkozásokat. Megtettem az első lépést, járják majd végig az utat nálam hivatottabbak. Könyvem megírásában három szempont vezetett. Az első, hogy ne nagyon száraz tudományt adjak; a második, hogy a Beethoven irodalom magyar vonatkozásait kritikai mérlegeléssel foglaljam össze s harmadszor, hogy új kutatásaimat, mely a Beethoven-literatúra hatalmas folyamába bizonyára bele fog ömleni - napvilágra hozzam. Kutatásaim közben olyan magyar Beethoven-anyag került a kezembe, melyet kötelességem ismertetni. Könyvemnek ez az alapja s talán nincs is több érdeme. Munkámat nem a zenetörténész hajszálnyi pontosságával írtam, de nem minden gondosság nélkül. Mellőztem minden jegyzetezést és utalást, mert úgy tartom, hogy ha az adat megérdemli, a folyó szövegben a helye. Hogy könyvem ennyire gazdag, dr. herceg Esterházy Pál Őfőméltóságának köszönhetem. Tudomány, művészet és irodalomszeretetével módot adott nekem arra, hogy kismartoni fraknói és eszterházai levéltárában húzamosabb ideig kutathassak. így kerültek kezembe az új adatok, melyeket az ő kegyes engedélyével bocsátok közre. Budapest, 1927. december. Papp Viktor.