Békés [antikvár]

Földrajzi környezet Akár Békéscsaba, akár Mezőberény, Vésztő vagy Gyula felől közeledünk Békés városa felé, számtalan jel mutatja, hogy utunk a hajdani nagy mocsarak helyén vezet keresztül. A végtelenbe nyúló szántóföldeket csatornák sűrű hálózatával varázsolták elő az alig járható vízivilágból. Napjainkban már a gabona, kukorica és napraforgó táblák tengeréből kiemelkedő néma tanyák és égnek meredő kútgémek árulkodnak, hogy a régebbi szorgclom nyomába lépő fejlett mezőgazdasági nagyüzemek új színt, új életet teremtettek ezen a vidéken. Csak, amikor a tavaszi belvizek újra és újra mutatkoznak, akkor érezzük, hogy a természet és az ember közt folyó gigászi küzdelem még nem fejeződött be. A Sárrét legyőzve fekszik ugyan lábaink alatt, de minden hóolvadáskor, minden eső nyomán maradék erejéből is szörnyű károkat okoz. Elég lenne tán pár évnyi gondatlanság, hogy újra káka és nád zöldelljen, súlyom virágozzék a termő föld helyén. A vizek lecsapolásával új gond is jelentkezett. A néha több éven át tartó aszályok idején kiszáradt minden növény, a lápföld porából napsötétítő felleget tornyozott fel maga előtt a szél. Ma öntözőcsatornák sokaságával állja útját a szárazságnak a leleményes, dolgos ember. Éppen ilyen hangyaszorgalommal szorította új mederbe, gátak közé a szabadossághoz szokott, szeszélyes folyókat, szüntette meg a Körös számtalan ágát és kanyarulatát, megfékezve a pusztító árvíz veszélyét.