Békés város címerei [antikvár]

A címer szó eredete a kutatás megállapítása szerint igen régre nyúlik vissza. Középkori írásaink nyelve köztudottan a latin volt, az 1526. előtti oklevelekben egy-egy magyar szó csak szórvány nyelvemlékként fordul elő. Ezek egyike a címer szó. Először Károly Róbert (uralkodott 1301-1342) 1326. április 7-én kelt oklevelében olvasható, ekkor még y-nal írva: „cristam que vulgo cymer dicitur", vagyis: sisakcímer, melyet közönségesen címernek neveznek. A kutatás jelenleg egyetért abban, hogy címer szavunk a francia nyelvből, annak is Poitou-ban beszélt dialektusából az Anjouk nápolyi udvarán keresztül került a magyar nyelvbe az 1270-es évek végén. Eredetileg mindkét nyelvben sisakcímert jelentett, később vált a pajzsból, sisakból, sisakdíszből, takaróból álló együttes elnevezésévé. A címer fogalma az e tárgykörben megjelent legújabb összefoglalás szerzője, Nyulásziné dr. Straub Éva meghatározása szerint a következőképpen foglalható össze: „A címer a 12. század első felének végén, elsősorban a fegyverzetre festett színes ábrákból, harci jelvényekből kialakult olyan speciális jelvény, amely tulajdonosaik állandó, meghatározott szabályok szerint megalkotott, pajzsba foglalt, színes szimbóluma. A jelvények és a címer közös vonása, hogy mindkettő megkülönböztető szerepet tölt be, de egy jelvény csak akkor válik címerré, ha konkrét személyhez (természetes vagy jogi személyhez, ez utóbbin intézményt, testületet vagy területi egységet - ország, megye, város, község, földbirtok - értünk) kötődik, és tulajdonosa, illetve örökölhetőség révén állandó szimbólummá válik." ^ NYULASZINE 13-14.