Békéscsaba [antikvár]

Részlet a könyvből: "Békéscsaba Magyarország DK-i részén, az Alföldön, Budapesttől mintegy 200, a környező nagyobb városoktól (Szeged, Debrecen, Szolnok) mintegy 100, az országhatártól alig 20 km-re helyezkedik el. 70 000 lakosával DK-Magyarország legjelentősebb települése, Békés megye székhelye. Békéscsaba tipikus ártérperemi település. Csaknem 200 km2-es közigazgatási határának egy része a Körősök ma már természetesen gátakkal védett árterére, más részei a magasabb, termékeny csernozjomtalajokkal borított Békés-csanádi löszhát területére terjednek ki. A város éghajlata kontinentális: a tél viszonylag hideg (január: -1, 1 celsius fokos középhőmérséklet), a nyár meleg (július: 22.5 celsius fok), a város évi középhőmérséklete (11,1 celsius fok) egyike a legmagasabbnak hazánkban. A csapadék sokévi átlaga 560 mm, a napsütéses órák száma 2000. Legjelentősebb vize a városképi jelentőségű Élővíz-csatorna. A várostól néhány km-re, a szanazugi üdülőtelepnél egyesülő Fekete- és Fehér-Körösön kívül a határban számos, a folyószabályozások idejéből visszamaradt holtág található. Ezek, valamint a várostól DK-re elterülő szikes legelők őrizték meg leginkább a táj eredeti növény-és állatvilágának nyomait. A város határából előkerült régészeti leletek tanúsága szerint a terület már évezredekkel ezelőtt is lakott volt. A népvándorlás korának népei után, a 9. század végén a honfoglaló magyarok szállták meg a Körösök vidékét, mely attól kezdve tartósan és folyamatosan a birtokukban maradt."