Békési népművészek [antikvár]

Bevezető Tisztelt Olvasó! A Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnökeként meleg szívvel ajánlom e kiadványt az olvasó figyelmébe. E katalógus reprezentálja a Békés megyében ma is elevenen éló' népművészeti hagyományokat. A Viharsarok e szeglete 5632 km'-es területével a hetedik, 412 ezres lakosságával a tizenkettedik helyet foglalja el Magyarország megyéinek sorában. A vidék az ország legintenzívebben művelt mezőgazdasági területe. A folyók árterületei, az érinteüen ősgyep, a fás puszták növényzete és állatvilága egyaránt jelentős természeti értéket képviselnek. A természeti értékek mellett egyéb idegenforgalmi látványosságok is megtalálhatók: a gyulai vár és a termálfürdő, a Vésztő-mágori Csolt-monostor. Értékes építészeti emlékeink között tartjuk számon a gyulai Almássy és a szabadkígyóst Wenckheim-kastélyt. A XVI. század végére a török hódítás kíméletlenül megritkította a térség népességét. A szabad földfoglalás és vallásgyakorlás reményében tömegesen érkeztek e vidékre idegen ajkú jobbágytelepesek. A Felvidékről szlovákok, Erdély keleti részérói románok, a Délvidékről szerbek, a Rajna vidékéről németek költöztek a Körösök vidékére. A sokféle népesség sokféle hagyományt hozott magával építkezésben, ruházkodásban, tárgyhasználatban, énekben, táncban, szokásokban. Megyénk tárgyalkotó népművészete gazdag, sokszínű: Hímzőkultúránk két nagy válfaja a szűcshímzés és a lakástextilek. Az elsőt inkább a férfiak, az utóbbit az asszonyok művelték. A subák, ködmönök díszítése szűcsközpontonként - Szarvas, Gyula, Békés, Mezőberény, Tótkomlós - eltért. A lakástextilek egy része keresztöltéssel készült szálánvarrott hímzésekkel, más része szabadrajzú díszekkel, fóliént nagy rozetták és gránátalmák motívumaival díszített. A háztartás és a gazdaság számára szükséges textil alapanyagot, amelyből különböző finomságú fonalat fontak, minden család maga termelte meg. A finomabból az ingek, gatyák, a durvábbakból a zsákok készültek. E textíliákon különböző szövésmódokat alkalmaztak, a legrégebbiek a csíkritmusok voltak, majd a mértani díszítmények. Gyapjúszőtteseink vagy egyszínűek, vagy a két véghez közeli csíkokkal, mértani díszítményekkel zárták azokat. A Körösök fában szegény völgyében a múlt században Erdélyből hozott fa biztosította az ügyes kezű férfiaknak, hogy a ház építésénél és a bútorok készítésénél bizonyosságot tegyenek mesterségbeli tudásukról, igényes díszítóliészségükról. A faragott-festett bútorok e táj jellegzetes darabjai. Az ország híres, nagy hagyományú fazekasközpontjai nem megyénkben találhatóak. Mestereink nem specializálták magukat kizárólag egy típus készítésére, hanem - kivéve a kályházókat - mindenféle edényt készítettek (tálak, tányérok, sütő- és főzőedények és tárolóedények). A Békés megyei bu-téliák közül a legszebbek Tótkomlóson készültek. Feliratuk szlovák nyelvű, sokszor visszatérő motívumok a madár, az életfa, a cserépből növő virág. Messze földön híresek voltak a békési mézeskalácsos mesterek. Jellegzetes bábjaikat ütőfába verve készítették, ütőfáikat maguk gyártották. Sajátos egyéni stílust képviseltek. A legigényesebb ízlést is kiszolgálták a békési kosarasok. A fűz fiatal vesszőiből kosarakat, kasokat, gyümölcsaszalásra, mák, tarhonya szárítására alkalmas tálcákat fontak, bútorokat készítetek. A gyékény, szalma és csuhé is alapanyagul szolgál a gazdag formavilágú tárolók, kosarak elkészítéséhez.