Beregvármegye monographiája I-III. [antikvár]

I. ¦ Bevezetés. Források. Levéltárak. vita mortaoroin iu, memória vivoruiu' posita est. Minden müveit lelkű és gondolkodni szerető emberben él a vágy, hogy azon kor és tájnak, melyben lakik s melyhez létele s érdekei küt-yék, múltját s történetét ismerje ; mert különöí? is lenne, ha távoli, idegen föld megismerése után törekednénk, mig azt, hol őseink hamvai nyugszanak, hol bölcsőnk ringott s anyáiuk Istent imádni laniioitak s melynek minden rögéhez kegyelet és érdek, keserű és édes emiék ni;% hidegen mellőznök. S épen azért nagy igazság rejlik ama régi közuion-dásban: „Turpe est in sua patria peregrinum esse" (rut dolog saját hazájában idegennek lenni.) Engem is, ki immár egy negyed század óta lakom e megyébéD,-Ht családi és baráti kötelék,: kegyelet és szeretet kapcsol e vidékhez, vezetett ama vágy arra, hogy nagy hazánk egyik ném osekólj részét képező Beregmegyének monographiáját megírjam;- hogy e végből annak múltját s jelenét tanulmányozzam s ecseteljem. Czéloraul tir/.-tem ki: a megye legjelentéktelenebb pontját is fölkeresni s t'eltüiucíru; az elhunyt s elfeledett ősök, rég nyomtalanul "'elporlütt elődök, egyiori gazdag s tekintélyes birtokosok, a közigazgatás, törvénykezés, s he!j.;i;i-tóságok terén hajdan buzgón szerepelt, az idők gyops röptében, a zadok lefolyása közben azonban elfeledett egyének emlékét íoielevenit-sem; mert szent igaz az: hogy az el h u n y t ak él e te az élők <> lékezetében gyökerez i k ; s ezt annál inkább vélem jo;gosau teiieini, mert az elmúlt 6-7 században, a meddig tudni ülik irofct e.TJék-iuk íér-jednek, a megye ősi családjai, csekély kivétellel, majdnem teljesen kiiial-tak s azok, kik üí elhunyUk a^Iyére léptek',' j:!-.'»-•'-'.i.iijjtkul.