Beszámoló az Autóközlekedési Tanintézet 1974. évi munkájáról és 1975. évi feladatairól [antikvár]

Az Autóközlekedési Tanintézetnek immár negyedszázados történetében most először adunk ilyen formában beszámolót vezető beosztásban dolgozó munkatársaink és az Intézeten kivül álló, de munkánk iránt érdeklődő vezető szakemberek kezébe a lezárult esztendő törekvéseiről, eredményeiről, tanulságairól és az induló évben reánk váró feladatokról. Természetes tehát, hogyha jubileumi - az ATI születésének 25. évfordulóját ünneplő - év rajzát negyedszázados történetünk néhány jellemző vonásának meghúzásával kezdjük. A beköszöntő arra szeretne rámutatni, hogy az Autóközlekedési Tanintézet, minthogy a dolgozó nép akaratát képviselő Párt és kormány határozata hivta létre, megalakulásától az 197t. esztendő zártáig mindenkor a Párt és a kormány megszabta irányelvek szerint igyekezett betölteni hivatását. Indulásunk /19t9. jan.31./ esztendejét a Magyar Népköztársaság társadalmi átalakulásában "a fordulat éve"-ként jelöli a történelem. A dolgozó nép akkor vette saját kezelésébe a gazdasági élet minden fontosabb területén /földbirtok, bankok, ipari és kereskedelmi vállalatok stb./ a nép vagyonát. Intézetünkre az a feladat várt, hogy a szétszórtan működő kisebb-nagyobb magániskoláktól átvegye a most már közvagyont kezelő és a köznek felelős gépjárművezetők képzését, eloszlassa azt a tévhitet, hogy az autó csak a kiváltságosoké lehet, és olyan gépkocsivezetőket neveljen, akiknek a kezére és jellemére valóban rá lehessen bizni az emberi élet, a szállitott áru és az értékes szállítóeszköz /összefoglalva: a közúti forgalom/ biztonságát. Ahogy fejlődött, erősödött a népgazdaság, s emelkedett vele együtt a szocializmust épitő társadalom és egyén életszínvonala, ugy erősödött és bővölt országos hálózattá az ATI szervezete, nőtt munkája és felelőssége. Fejlődésének arányai akkor mutatkoznak meg a legszembetűnőbben, ha összehasonlításunk egészen a felszabadulás előtti időkre veti tekintetét: kereken 50 esztendővel ezelőtt, 1924-ben 20 autós magániskola működött Magyarországon, s 546 tanulót képezett ki; 1974-ben az ATI-nak 54 844 tanfolyamhallgatója volt. A fejlődés különösen az utolsó évtizedben, a hatvanas években - a gépjármű és a közúti gépjárműközlekedés világszerte s igy nálunk is tapasztalható, rohamos előretörése következtében - olyan arányokat öltött, hogy a megsokszo-rosodott követelményeknek Intézetünk már képtelen lett volna megfelelni, ha egyrészt fölöttes hatóságától /a KPM autóközlekedési főosztályától/, másrészt a gépjárművezetők képzésébe bekapcsolódó állami és társadalmi szervektől jelentős segítséget nem kap: a honvédelmi minisztérium az MHSZ /sorkötelesek kiképzése/ utján, a földmüvelésügyi minisztérium a traktorosok és a mezőgazdasági vontatók vezetőinek képzésével, a Magyar Autóklub és a hetvenes évek elején sorra alakuló gépjárművezető--képző munkaközösségek pedig a magánautósok oktatásának tekintélyes mennyiségű átvállalásával alaptevékenységünket valóságos kollektív nagyüzemmé fejlesztette. Maga az ATI főként a gépjárművezetői /hivatásos vezetői/, a szaktanfolyami oktatást, a továbbképzést, a vizsgáztatást és a szakfelügyeletet kapta feladatul, teljesítve ezzel a Párt és a kormány közismert közlekedéspolitikai koncepciójának valóra váltása terén reá rótt feladatokat.