Bethlen naptár 1960 [antikvár]

ELŐSZÓTöbb akarunk lenni, mint kalendárium és többre nézünk, mint pusztán csak az amerikai magyar reformátusságra. Volt egy idő (a második világháború), amikor a Magyarországi Református Egyház akkor még legnagyobb tengerentúli szórványát, a dél-amerikai magyar reformátusságot, illetve annak gondozását, amerikai magyar reformátusokra bízta. Ma a magyarországi egyház helyzete sokkal súlyosabb, mint volt a második háború alatt. Akkor csak fizikai létezése volt veszélyben, ma immár hosszú évek óta a lelki. Ki tartsa benne a lelket az Úr Istenen kívül, ha nem mi, amerikai magyar reformátusok, akik számunkat, anyagi erőnket (!?) illetőleg nagyobbak, erősebbek vagyunk, mint akármelyik más diaszpórája? Ezt az adottságot szem előtt tartva, nemcsak az amerikai magyar reformátusságról adunk számot, hanem a földkerekség minden más országában élőkről is, ha ugyan adatokat tudtunk kapni róluk. Törekvésünk nem minden esetben sikerült. Megesett, hogy magyarul tudó idegen (de hitben testvér,) hamarabb szólott jó szót a jó szóra, mint a vér és hit szerinti atyafi. Megesett, hogy egy egész ország magyar református papsága (kettő kivételével) hagyta füle mellett elröppenni a nem is egyszeri kérést arra vonatkozólag, hogy gyülekezeteikről adjanak ismertetést. Nem baj. Mi magyarok néha beszámíthatatlanok vagyunk. De azért abban a törekvésünkben, hogy ne "lőcsei" kalendárium, hanem a külföldi evangéliumi keresztyén magyarság évkönyve legyünk, ebben az évben is tettünk egy hatalmas lépést. Mi, helvét hitvallású evangélikusok, ágostai hitvallású evangélikus testvéreinkről hozunk Brachna Gábor főesperes tollából egy olyan öimertetést, ami szenzáció számba megy. Mi történnék, ha mi, a magyarul szóló elegyítetlen Ige megszállottjai, összefognánk és együtt építenénk közös Sionunk leomlott kőfalát? Az Isten szerinti magyar élet hordozói eddig is mi voltunk; az Arany János és a Petőfi Sándor, a Ravasz László és az Ordas Lajos népe. De hozzánk szól a nehémiási ige: "Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát és ne legyünk többé gyalázatul! D. S."