Bihari napló kalendárium 1998 [antikvár]

^Be/KöszöntőHarmadízben jelentkezik immár kalendáriummal a Bihari Napló. Állandó olvasóink mellett esztendőnként ez alkalommal jut el a lap - így, kötetté sűrített formában - megyehatáron túli olvasóinkhoz is. Akár névjegyünknek is tekinthető, vagy tán summázata mindannak e könyv, amit egy év során a világ s szűkebb környezetünk dolgairól hírül adunk, illetve véleményként tükrözünk. S nem vitás, volt miről írjunk ősztől őszig, mert a dolgok változnak, a helyzet alakul, az értékek rendeződnek, s a szálak újra és újra összekuszálódnak köröttünk. Ez is része a BN rovatait és műfajait egyaránt felölelő szövegválogatásnak.Ugyanakkor kiemelést érdemelt és kapott Kalendáriumunkban két olyan jeles évforduló, mint a nagyváradi magyar színjátszás bicentenáriu-ma s az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc másfél százados, csöppet sem halványuló fényű emlékezete. Exkluzív anyagként kínáljuk -már a jelen történéseként - a Napló négy munkatársának svédországi portyájáról készített, csöppet sem szabványos útirajzát.Számunkra ünnep ez a könyv, akkor is, ha hétköznapok naplójaként kínál olvasmányt. Olykor a naptár fekete betűkkel jelölt, közönséges hétfőiben és szerdáiban is felsejlenek színek, örömök, rezdülhet harmóniává az állandóság. Ahogy Márai Sándor vallja Füves könyvében: Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel."Lehet, hogy előttünk ma még ismeretien korforduló körvonalai bontakoznak. De 2000 küszöbe talán nem más, mint a kerek szám gyermeki bűvölete, és a visszaszámlálás végén nem történik semmi, vagy ami mégis: az már ismerős. Idejét kitöltő érdekes századunk nagy öregjei, az emberség Teréz anyái, a művészet Solti Györgyei távozóban. Sőt, az is bizonyos, hogy már megszülettek, körünkben gőgicsélnek olyanok is, akik a majdan kitolódó életkor reményében tanúi lehetnek egykor a huszonkettedik század beköszöntének is.Addig is, 1998-ra fordulóban azt kívánom, legyenek évkönyvünk mellett kellemes perceik, jó szerencséjük, ha rejtvényeink nyereményeire pályáznak, s kellő derűlátásuk, ha még nem a távoli jövőre, csak az immár közelgő, de éppoly ismeretlen új esztendőre gondolnak.Nagyvárad, 1997. szeptember 12.Szűcs László