Bodófalva telepítésének 100. évfordulója [antikvár]

Részlet: Beköszöntő A Magyar Alföldön a 19. század végéig elsősorban történelmi okok miatt földbőség volt, ami újra és újra telepítési hullámokat eredményezett. A középkorban és a török kiűzése után egyaránt nagy telepítési akciók indultak, hogy a tulajdonosok munkáskezek szerzésével és felhasználásával megfelelő haszonra tegyenek szert birtokukon. Az utolsó hullám a 19. század végén következett be, melynek során a Belga folyó völgyében került sor telepítésre állam akarattal. Ekkor született Bodófalva, Peregről és Makóról kirajzott vállalkozók áldozatos és fáradságos munkájaként. A szükség és a jobb megélhetés vágya hajtotta őket, hogy idegen helyen és merőben más környezetben, nagy erőfeszítések árán megalapozzák új életüket. Az első kapavágások izgalma és nagyszerűsége után, hosszú, kitartó munkával változtatták a vadont kultúrtájjá. Arra talán sohasem gondoltak, hogy egy emberöltő után más ország polgárai lesznek. Bár ők - más bánsági falvak, Újszentes, Torontálvásárhely lakóihoz hasonlóan - szülőhelyüket elhagyták, gyökereik azonban megmaradtak, s megőrizték otthoni kultúrájukat is. Lazultak a szálak, de el sohasem szakadtak, az anyaváros és község gyermekeinek érezték magukat lelkük mélyén, ha a mindennapok gondjai időnként el is nyomták ezen érzést.